Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.

I FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.

VIII

EMLÉKEZÉS

DE RUYTER SZÜLETÉSÉNEK HÁROMSZÁZ ÉVES ÜNNEPÉLYÉRE.

(1607—1907).

Ezer meg ezer kedves emlék ébred lelkemben, mikor megkezdem e szerény Írást, hogy e könyv érdemes szerzőjének megbízásából néhány szót írjak a múlt évben Hollandiában lefolyt nagy De Ruyter emlékünnepről, melyben, mint utrechti egyetemi hallgató, én is részt vettem.

A nemzetek történetének vannak fénykorai; vannak óriásai, kik az aranykor középpontján állnak, — kikből, mint napból, sugárzik a fény, mint duzzadt erővel ömlő forrásból, árad a dicsőség. A történelem talaján fordulópont az ő nevük, mely változtat szemhatárunkon: gyönyörködtet, ámulatba ejt, a mit közelükben látunk.

Ha óriás nép mutat fel óriás fiat, azt is megcsodáljuk, annak a tisztelete is kultuszszá válik ország — s világszerte. Napóleont, Bismarckot, Nelsont, Washingtont bámuljuk, és sohasem szűnünk meg csodálni és tisztelni őket. Példák ők, akikre újra és újra rámutatunk. — Ha azonban kisded nép szül ilyen óriást s ha ennek nagy tetteit, túlszárnyalhatatlan hősi dicsőségét, vagy szellemi nagyságát olvasgatjuk a világtörténelemben: csodálatunk még nagyobb, tiszteletünk még mélyebb iránta.

Németalföld területe kicsiny; a két legnagyobb magyar Vármegye együtt már túlhaladja: népessége kevesebb, mint magáé Londoné. Kicsiny az országok közt, mint a harczosok sorában Dávid és gyakran is mérkőzik nagy Góliáthokkal, — és győz, mint győzött Dávid.

*

Győzelmeskor emlékét újítottuk fel a múlt 1907. év Márczius hó 23-kán, De Ruyter születésének háromszázados évfordúló napján.