Zoványi Jenő – Révész Kálmán – Payr Sándor: Magyar protestáns egyháztörténeti monographiák. Budapest 1898. (A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság kiadványai)
II. Gyöngyösi Pál (1668—1743,). Irta Révész Kálmán.
podott meg s itt talált új otthonra; hol szép működési kör, de egyúttal temérdek küzdelem és sok szenvedés jutott osztályrészéül. A kassai református egyház, a XVII. század végén szenvedett elnyomatás után, II. Rákóczi Ferencz győzelmeinek idejében, szép templomát és nagy iskoláját újra visszanyerte. lü Ismét fellendült az egyházi s iskolai élet s Gyöngyösi egyelőre az iskolában nyerhetett alkalmazást, egyúttal segédkezvén szükség esetén a kassai papnak, Gyarmati Tamásnak. Azonban alig telepedett le itt Gyöngyösi, II. Rákóczi Ferencz zászlajának lehanyatlásával újra eljöttek a kassai egyházra a nemszeretem napok; a templom és iskola rövid öt évi birtoklás után, 1711. október 18-án katonai erővel ismét elvétetett s a református isteni tisztelet először a citadella egy kazamatájába, majd egy külvárosi csűrbe, végre az összelövöldözött hóstáti temetői imaházba szorult. 20 Majdnem azt mondhatnók, hogy Gyöngyösinek lába nyomában járt a szerencsétlenség; ő azonban legkevésbbé sem csüggedt s midőn Gyarmati Tamás 1712-ben elhunyt, készséggel vette át a szorongatott egyház papi hivatalát. 21 Az abauji egyházmegyének ma meglevő legrégibb jegyzőkönyvébe 1692. február 27-től kezdve egész 1739-ig sajátkezűleg írták be nevöket a traktusban szolgált papok. Gyöngyösi nevét azonban nem találjuk köztük; mert ő, mint az anglikán egyház felszentelt papja, itt sem látta szükségesnek nevének aláírását. E miatt azonban legkisebb bántódása sem lett, sőt paptársai annyira elismerték nagy tekintélyét és tudományát, hogy már 1715-ben az egyházmegye assessorai között szerepel; Zemlényi Ferencz esperessel, Nádudvari Mihály szepsi-i pappal a legbizalmasabb baráti és komasági viszonyban áll; a nagytudományú ifjabb Csécsi János pataki professzorral állandóan levelezik; Pósaházi István zempléni esperes pedig oly czélzattal szeretné megnyerni egyházmegyéjének, hogy az esperességét is azonnal átadná neki ; a zempléni papság azonban határozottan állást