Zoványi Jenő – Révész Kálmán – Payr Sándor: Magyar protestáns egyháztörténeti monographiák. Budapest 1898. (A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság kiadványai)
I. Magyarországi superintendentiák a XVI. században. Irta Zoványi Jenő.
bécsi béke folytán keletkezett vallásügyi törvények új életre ébresztették, különváltan alakították meg a reformátusok és a lutheránusok. Minthogy pedig ez utóbbiak annak érdekében, hogy ne csupán a zsolnai zsinaton engedélyezett püspökhelyettesök, hanem rendes superintendensök legyen, arra hivatkoztak, hogy nekik már a bécsi békekötést megelőzőleg külön superintendenseik voltak, nem állhat meg Bornemisza egyik életírójánakaz a nézete, hogy ő „superintendens vagy senior" lett volna, azaz superintendensi czíme csak olyan hivatalt jelzett, mint Németországon. Hogy neki valóban az esperesi vagyis seniori állásnak fölébe helyezett hatásköre volt, bizonyítj a az a körülmény is, hogy kerületéből néhány esperességről biztos tudomásunk van. 11 ' Sőt e kétségtelen bizonyítékok hiányában is volna püspökségére némi következtetés onnan vonható, hogy a Duna túlsó partján a Nádasdyak és Batthyányak pártfogása alatt s bizonyosan kezdeményezésére is a győri katholikus püspökség területén hasonlóképen esperesek felett álló protestáns superintendens választatott, nemsokára a Bornemisza hivatalba lépte után. Szegedi Máté, a Nádasdy-tulajdont képező Sárvár lelkésze volt az első protestáns püspök ezen a vidéken, a kinek megválasztatását mindenesetre abban az időtájban kell keresnünk, a mikor a Draskovich György 1578-ban való kineveztetése előtt a Liszti János 1577-ben történt halálától fogva üresedésben volt a győri püspöki szék. 118 E szerint tehát a már ekkor 22—-23 éves Nádasdy Ferencz a legelső kínálkozó alkalmat felhasználta arra, hogy uradalma papjait felszabadítsa a katholikus püspök gyámkodása alól. Szegedi hatásköre általában a győri püspökségnek osztrák uralom alatti részében levő protestáns egyházakra terjedt ki, melyek főleg Vas- és Sopronmegyében voltak nagy számmal. Az ő idejében még nem tört ki viszály a kerületben levő lutheránus és református lelkészek közt, a mennyiben ez utóbbiak „meg sem mertek moczczanni", 1VJ habár már
