Zoványi Jenő – Révész Kálmán – Payr Sándor: Magyar protestáns egyháztörténeti monographiák. Budapest 1898. (A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság kiadványai)

I. Magyarországi superintendentiák a XVI. században. Irta Zoványi Jenő.

jelen lenni. Hogy pedig viszont a tiszántúliak nagyobb mértékben nem vettek tényleges részt a tiszáninneniek vallási mozgalmaiban, annak oka kizárólag az volt, hogy a Habsburg-uralom alatt álló országrészben a János Zsigmond alattvalói nem nagyon szabadon járhattak-kelhettek. És tisztán ez a körülmény, az országnak különböző uralom alatti részekre tagoltsága okozta azt is, hogy a tiszáninneni kerület olyanná alakult, mint a milyen, s nem foglalja magában a beregi egyházmegyét, melyet pedig mind fekvése, mind Beregmegyének az egri katholikus püspökséghez csatoltsága hozzáutalt. Ámde mivel Beregmegye a tiszántúli superintendentia megalakulása idejében már csak annálfogva is a János Zsigmondé volt, hogy Petrovics Péter minden vagyonát s így a tulajdonát képező Munkács várát és uradalmát is fejedelme családjának hagyományozta, a beregi egyházmegyének a szintén az egri püspökséghez tartozott Máramarossal és Szabolcsmegye egy részével együtt akarva-nemakarva a tiszántúli kerülethez kellett csatlakoznia, illetőleg tartoznia. Ez a helyzete, miután az 1567-ik évben Schwendi Lázár, kassai főhadparancsnok a Miksa király részére elfoglalta, megváltozott s az egyházmegye ezentúl nem is tartotta magát a tiszántúli superintendentia kebelébe tartozónak, hanem független senioratusként viselte magát, esperesének épen olyan jogokat követelve, mint a milyenekkel a többi tiszáninneni egyházmegyék esperesei birtak, kik nem egyszer superintendens czímmel fordulnak elő, s nem is ok nélkül, minthogy nálok a superintendensi és esperesi hatáskör körülbelül csaknem egybefolyt. A tiszántúli superintendentia viszont az egyszer létrejött összeköttetést állandónak tekintette s ahhoz képest igyekezett eljárni is. Ebből aztán kellemetlenségek, viszálkodások keletkeztek. Midőn p. o. Gönczi Kovács György püspök 1593-ban Csengerbe zsinatot hívott össze s a megjelenésre a beregieket hivatalvesztés terhe alatt kötelezte, az esperes, Gyarmati Miklós ugyancsak hivataluk vesztésével fenyegette meg a megyebeli lelkészeket és tanítókat arra az esetre, ha el mernek