Zoványi Jenő – Révész Kálmán – Payr Sándor: Magyar protestáns egyháztörténeti monographiák. Budapest 1898. (A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság kiadványai)
I. Magyarországi superintendentiák a XVI. században. Irta Zoványi Jenő.
évi január 20-iki segesvári országgyűlés határozata nyomán április 9-ére összehívott nagyenyedi zsinatot felhívta, hogy béke létre nem jötte esetén akként intézkedjenek, hogy úgy a szász egyházaknak s általában a lutheránusoknak, mint a reformátusoknak külön superintendensök legyen, egyszersmind pedig Alesiust a magyar egyházak feletti püspökségről letette. A reformátusok aztán másnap Dávidot választották püspöküknek, a ki ennélfogva Erdélyben az első református püspök volt. b ' 2 Dávid nem pihent meg a reform útján. Kutató szelleme egyre tovább iparkodott haladni s ha előbb az úrvacsorájára nézve pártolt el előbbi véleményétől, nemsokára a szentháromság kérdésében tért át újabb álláspontra, Már 1565-ben összeütközött e miatt a kolozsvári iskolaigazgatóval s csakhamar a legélesebb ellentétbe jutott előbbi fegyvertársával, Melius-szal, a kivel 1566-tól fogva éveken át úgy élőszóval, mint irodalmi téren számtalan ízben vitatkozott. Úgy az irodalmi polémiáknak, mint a nyilvános hitvitáknak 03 nemhogy meggyőzés és egy véleményre jutás lett volna az eredményök, hanem ellenkezőleg az, hogy Dávid folyvást tovább haladva a maga útján, egyre jobban eltávolodott előbbi álláspontjától. Püspöki hivatalát mindazáltal állandóan megtartotta, nem református püspök minőségében ugyan, hanem mint a magyar egyházak püspöke, u a mihez annál több joga volt, mivel az erdélyi magyar reformátusoknak aránytalanul nagyobb része az antitrinitarismusba is követte őt. Ám tényleg természetesen nem volt már kálvinista püspök s így a megmaradt reformátusok a János Zsigmond halála, illetőleg Báthory István trónralépte után legsürgősebb dolguknak tekintették, hogy superintendensi válaszszanak egyházok részére. Csekély számuk akadályozta őket abban, hogy újból önállóan szervezkedjenek; egyfelől a tekintélyes szász superintendentia, másfelől a dávidisták nagy tömege közt a szintén kevésszámú és fejetlen magyar lutheránusoknál találták fel azt az érdekközösséget, a melynél fogva a körülményekhez képest velők 2*