Zoványi Jenő – Révész Kálmán – Payr Sándor: Magyar protestáns egyháztörténeti monographiák. Budapest 1898. (A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság kiadványai)

IV. Id. Wesselényi Miklós báró küzdelme és szenvedése vallásáért. Irta Földváry László.

tartott, még pedig folyton fokozódó mértékben. Cserey Ilona nemcsak személye szerint, hanem még levelecskéivel sem látogatta közelében lakó apját-anyját;

3 de ezek sem igyekeztek kitölteni a köztük támadt űrt, hanem még inkább nagyobbíták azt, nem mulasztva el egyetlen alkalmat is, hogy a zsibói kastélyba sűrű időközökben beköszöntő szülői édes örömet meg ne keserítsék. Cserey Ilona az 1779-dik év elején újabb anyai örömnek nézett elébe, a minek híre, midőn Krasznára is eljutott: Cserey Farkas menten sietett a nagyváradi püspököt, kinek Zsibó — mint partiumi helység — megyéjéhez tartozott, figyelmeztetni kedvencz művére, s annak az uralkodó egyház és egyedül üdvözítő hit érdekében és javára elkövetett mesterkedései gyümölcsére, a reservalisra. A püspök, mint azt könnyen gondolhatni, kapott az alkalmon s nyomban utasítá a zilahi plébánost, kinek Zsibó leányegyháza volt, hogy ügyelettel legyen a szaporodás beálltára s tegye kötelességét. Nem rajta mult, hogy nem tehette. Wesselényi második fia Ferencz 1779. ápril 26-án született. A zilahi akkori plébános Szolga Lőrincz, a zsibói róm. kath. harminczados Ratényi István útján értesülvén a gyermek születéséről és arról, hogy az még nem kereszteltetett meg: egész papi ornátusban megjelent Zsibón; nem bátorkodott azonban egyenesen az udvarba menni, hanem az utczán fel s alá járkált, hogy ottlétét s a keresztelésre készenállását észrevegyék. Észre is vették, de azért a báró mégsem őt, hanem Rétyi József prédikátort hivatá s fiát vele kereszteltető meg, a mi a zilahi plébánosnak még azon este tudomására jutott; s így czélt nem érve hagyta oda in partibus infidelium eső fiiiáját. Egyelőre úgy látszott, hogy a plébános felsülésének nem lesz semmi következménye; Patachich Adám báró Kalocsára távozása folytán a püspöki szék üresedésbe jővén, egész éven át szemet hunytak a „bevégzett" tényre. Azonban a mi késett, nem maradt el; mert midőn a következő 1780-dik év tavaszán a gólya újra kelepelni kezdett