Zoványi Jenő – Révész Kálmán – Payr Sándor: Magyar protestáns egyháztörténeti monographiák. Budapest 1898. (A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság kiadványai)

IV. Id. Wesselényi Miklós báró küzdelme és szenvedése vallásáért. Irta Földváry László.

mány és az azt körül rajongó képzelet szolgáltatták-e a mesterileg alkotott alaprajzhoz a megfelelő szineket? nem tudom. Ismerve azonban Wesselényinek későbbi dicső szereplését, tiszta jellemét, nemes szivét, fenkölt lelkületét s hajthatlan, de férfias szilárdságát: hajlandó vagyok hinni, hogy a szinezés itten is, mint egyéb jellemző vonásainál, túlzott, s az a zsibói élet, ha élénken zajos vala is, de nem sokban ütött el másokétól és aligha is volt annyira szilaj és vad, hogy annálfogva Wesselényit korából kiszakítva a középkor durva erkölcsű lovagjai közé kellene állítanunk. Híres ménese — melyet bámultak és dicsértek — nemcsak ő neki, hanem másoknak is volt, és voltak, kik hősi délczegséggel ülték a szilaj paripát s bámulatos biztossággal kezelték a gyeplőt. A férfiúi erőt és bátorságot erős próbára tevő fárasztó és életveszélyes vadászatok ősidőktől űzettek Erdélyben s rendesen nagy áldomással végződtek ; és voltak ügyes lövők, kik fegyverüket nem csupán a vadakon próbálgaták. S átalában nem egyet említhetnénk Erdély hírneves főurai közül Wesselényi korából és azutánról is, ki a férfias sport különféle nemeit az övéhez hasonló szenvedélylyel, bravourral, bámulatot s olykor botránkozást is keltve, űzte a nélkül,

30 hogy újkori Götz v. Berlichingen hírét költötték volna. Hogy pedig a zsibói udvaron fegyverzett cselédek jártak föl és alá, s talán a rozsdás családi ágyúk is előhozattak: ez ha megtörtént, egyátalában nem a középkori oligarchának dölyfös kedvteléséből, hanem inkább szomorú kényszerűségből történt. Voltak Wesselényinek féltett kincsei, kiket őriznie kellett, és voltak ellenségei, kiktől azokat féltenie lehetett; és féltenie különösen azon időtől fogva, mikor azok legveszélyesebbike egészen közelibe húzódott, még pedig nagy hamarosan. Cserey Farkast ugyanis, hogy magát kipihenhesse, egész fizetéssel nyugalomba bocsátá a királyné; minélfogva Bécset odahagyva, csak imént nyert birtokára, a Zsibóhoz mintegy 3 órányira eső Krasznára költözött. A közellakás azonban mitsem változtatott az ip és vő, sőt nem a szülők és leányuk közti feszült viszonyon. Az idegenkedés tovább