Zoványi Jenő – Révész Kálmán – Payr Sándor: Magyar protestáns egyháztörténeti monographiák. Budapest 1898. (A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság kiadványai)

IV. Id. Wesselényi Miklós báró küzdelme és szenvedése vallásáért. Irta Földváry László.

IV. Az ál-reversalis hatályba állítása s következményei. A menyegzői ünnepélyességek végződésével Wesselényi Erdélybe vitte ifjú nejét s az ősi fészekben, Zsibón, töltötte a mézes heteket. A nyár végén pedig visszatért ezredéhez Galicziába, forró szerelme mámorával s a kéjes boldogságörökkévalóságot igérő érzetével. Álmok nem tartanak soká s főképen az nem, a melynek elűzésére nem kell erősebb érintés egy hűs szellő suhanásánál. Wesselényi is csakhamar rideg valóra ébredett. A szerelem ritkán tud hallgatni s Ilona szerelmet lihegő ajkai gyermekies naivsággal csevegtek össze-vissza mindenről s oly dolgokról is, melyekről jobb lett volna mélyen hallgatnia, így lett aztán, hogy férje egész körülményességgel megtudta tőle, hogy Gsereyék minő ravaszul kigondolt s még aljas utak-módoktól sem idegenkedő fondorkodással kerítették meg leányuknak, hogy a házassági engedély megtagadása és a reversalis követelése szülőinek előleges tudtával, sőt egyenes kívánságára is történt, s a csalárdul aláíratott szerződéssel és feleségének ellenkötelezvényével éppen úgy mint esküdözéseivel és erős állításaival rútul becsapatott. Az önérzetes és büszke lelkületű férfiú keblébe Mánk gyanánt fúródtak a hallott dolgok, melyek mérge abba mélyen beszívódva ott állandóan megmaradt s okozója lőn nemcsak amaz idegenkedésnek, sőt a gyűlöletig menő ellenszenvnek, melylyel ipa és napa iránt állandóan viseltetett, hanem annak is, hogy bár feleségét — mint azt maga többször mondja — felette igen, még magánál is jobban szerette, iránta mégis sokszor kíméletlen, sőt durva is tudott lenni. Még világosabbá lett megcsalattatása, midőn Ilona a Galicziában elhelyezkedés után anyának érezvén magát s