Zoványi Jenő – Révész Kálmán – Payr Sándor: Magyar protestáns egyháztörténeti monographiák. Budapest 1898. (A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság kiadványai)

IV. Id. Wesselényi Miklós báró küzdelme és szenvedése vallásáért. Irta Földváry László.

Wesselényi a tanácsosnak óvatos és ravaszul kiszámított hallgatását hajlandó volt jóra magyarázni; mindazáltal csak akkor egyezett a dologba, midőn Csereyné ismételve esküdözött előtte, hogy a szerződés csakis férjének állására való tekintetből és politikai okokból kívántatik; Ilona pedig formális ellenkötvényt adott magáról, hogy a születendő leányoknak éppen úgy mint a fiúknak ref. vallásban nevelését sohasem fogja ellenezni, s annálfogva a báró által aláírt szerződés mint színleges — sohasem lesz kötelező erejű és nem vétetik tekintetbe. így aztán mindeneket kedve szerint elintézettnek s magát mindenképen fedezettnek vélvén, nyugodtan visszament ezredéhez Galieziába; Csereyné pedig mesterkedései sikerén örülve, s mint a ki jól végezte dolgát, Bécsbe utazott leányával. Ide várták vissza a bárót, itt kellett a házasságnak megkötcetni, mert itt volt a biztos kelepcze, melyben őt kedvükre meglóghatják és lekötözheak. Wesselényi, az élénk, élvezni tudó és szerető huszártiszt, ha hosszasabban maradhat távol a katonaságnál, talán feledte volna a már kezdetben oly rosszul indult házasságot; annyival inkább, mert nővérei és sógorai mindenképen rajta voltak, hogy őt a bécsi leánytól elválaszszák. S ha sikerül az elválasztás, ha Wesselényi kedvvel választott, s jellemének, hajlamainak és képességeinek megfelelő pályáján maradva lelkének roppant erejét magasabb feladatok megfejtésére használhatja: kétségkívül másként és fokozottabb mértékben teszi magát érdemessé a késő idők hálás megemlékezésére; mindenesetre pedig kikerüli ama méltatlan üldözéseket és szenvedéseket, melyek nemes lelkét elkeserítek, megmérgezek. Azonban Csereyék is résen állottak. Az apa tanácsaival jól kitanított leány egyátalában nem hagyta őt róla elfelejtkezni, s nem is nyugodott, míg minden kigondolható rábeszélésekkel magához nem édesgeté. A báró 1777 májusában érkezett Bécsbe s ott az egész család által mentő-angyalként fogadtatván, a házasság