Zoványi Jenő – Révész Kálmán – Payr Sándor: Magyar protestáns egyháztörténeti monographiák. Budapest 1898. (A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság kiadványai)

IV. Id. Wesselényi Miklós báró küzdelme és szenvedése vallásáért. Irta Földváry László.

égek udvari aranykulcsos komornyikává — kamarássá —, majd lovassági osztályparancsnokká -— Escadrons-Commandant — neveztetett ki, s miként már előbb, úgy ezen állásában is feljebbvalóinak, gr. Hadik Andrásnak és az ennek helyébe lépett gr. Vécsey Ágost altábornagynak nem kevésbbé, mint az ezrednek teljes méltánylását és megelégedését kiérdemelte; s midőn 9 évi szolgálat után kedve ellenére, de önként megvált a katonaságtól: magaviseletét dicsérő oklevelet nyert. Kemény Zsigmond báró ugyan a szájhagyomány után s emlékéből úgy adja elő a dolgot, hogy „Wesselényi több csodálatos szeszélyek után fejébe vette, hogy a kerületi főispán által, ki gyermekkorában fodrászinas volt, göndöríttesse fürtökbe és rizsporoztassa meg haját. Ily vállalat szelíd úton nem sikerülhetvén, kedvetlen következéseket idézett elő és Wesselényi a katonai szolgálattól búcsút volt kénytelen venni".

u Ezen adat mindenesetre igen jellemző s nagyban kiegészítő vonását képezi ama bámulatos egyénítésnek, melylyel Kemény Zsigmond a kiváló férfiú alakját megeleveníti: ámde a katonaságtól nyert elismerő okiratával meg van czáfolva.

18 S miként a katonai szolgálatból kilépése valódi okát egészen más körülményben találjuk fel: éppen úgy, sőt még kevésbbé felel meg a valóságnak ama másik kalandos tény, melyet életírói a katonaságtól való megváltával Zsibóra hazatérte után nyomban történtnek mondanak; jeleseiig: „hogy a közeleső Krasznán lakott őrnagy barátjának, Cserey Farkasnak huga, Cserey Ilona iránt szenvedélyes szerelemre gyuladván, miután azt bátyja óvatosságból a szebeni apáczazárdába szállítá : a gátakat nem ismerő szenvedélyes ifjú szerelme tárgyát onnét elrabolta és a művelt lelkű ifjú hölgygyei azonnal megesküdvén, mint nejét szállítá Zsibóra.

1J Mindkét adatnak van —• mint az éj tüneményes vándorának, az üstökösnek — valami magva; a melyet azonban a hagyomány kibővített, a lovagkorba illő jelenetté színezett