Zoványi Jenő – Révész Kálmán – Payr Sándor: Magyar protestáns egyháztörténeti monographiák. Budapest 1898. (A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság kiadványai)
IV. Id. Wesselényi Miklós báró küzdelme és szenvedése vallásáért. Irta Földváry László.
szenvedélylyel űző királynénak példaadása, kinek a míg főgondja volt arra, hogy gazdag prot. hölgyek katholikus férjeket kapjanak: addig másfelől prot. férfinak kath. hölgygyei való házasságába csak azon feltétel alatt egyezett, ha mindkét nembeli gyermekeit a pápista vallásban nevelteti; sőt nem egyszer történt, hogy a királyné e proselitismusa a családi jogokba is behatolt, a mennyiben egyenes akaratára gazdag leányörökösök, kivált árvák, hol jó móddal, hol erőszakkal ragadtattak ki a család köréből, hogy aztán klastromban pápistává neveltetvén, pápista férfihoz adassanak. Nem csodálhatjuk ennélfogva, ha a jelzett leirat után a reversálisok szomorú harcza nagyban megkezdette dúlásait a családok körében s a sérelmek folyton-folyva szaporodtak az uralkodó saját cselekményei, a magas klérus és a jezsuiták fondorlatai s a kormányzati orgánumok erőszakoskodásai folytán. Az a tudósítás, melyet báró Bajthai Antal püspök Alvinczról 1768. május 18-án a térítési ügyben küldött Mária Teréziához, s a melyben dicsekedve mondja, hogy „a magyarok közt majd minden családnak van már egy róm. kath. ága: egy hódítónak diadalittas jelentése a megtérített vagy bekerített tévelygő lelkekről, kik a reversálisoknak voltak foglyai. Nem sikerült azonban foglyul ejteni mindeneket. Nagy elszántság kellett hozzá, de mégis akadtak, a kik egész erejük megfeszítésével igyekeztek széttépni a hálót, melyet a reversális révén megfogásukra kivetettek. S ezek egyike volt id. Wesselényi Miklós báró. Kemény Zsigmond báró „A két Wesselényidről írt remek essaye-ben bámulatos egyénítéssel eleveníti meg a két nagy férfiú alakját s mélyreható fejtegetéssel tárja élőnkbe a kort mozgató eszmék történetét. De midőn tanulmányát írta, némely akadályok miatt nem állhatott rendelkezésére annyi adat, a mennyit óhajtott; minélfogva különösen az idősb Wesselényi előéletét és jellemét csak emlékéből s a mindent nagyító, sokszor el is ferdítő szájhagyomány után rajzolta és domborította ki. Nem csoda,