Zoványi Jenő – Révész Kálmán – Payr Sándor: Magyar protestáns egyháztörténeti monographiák. Budapest 1898. (A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság kiadványai)

III.Magyar pietisták a XVIII. században. Irta Payr Sándor.

„Itt vágj, itt égess, — Itt üss, itt mess, Itt Ösztönözz, — Itt fujts, öklözz, Itt köppölözz!" — Jól van édes főtisztelendő uram, szól közbe a kórusról egy szűrös atyánkfia, de utána következik ám az, hogy: „Bátor kemény írral kötözz, Csak örök életet szőrözz!" E meg osztég rá viszi ám!

69 • * > A magyar pietistákról szóló eme dolgozatomat kettős tanulsággal zárom. Az őszinte szivből fakadó, a bibliával összenőtt, benső, hitteljes s e mellett a gyakorlati életben gyümölcsöző józan vallásosság volt mindig a mi magyar népünknek legkedvesebb és legegészségesebb szellemi tápláléka. Túlzó szertelenségektől, félszegségektől itt a magyarnak józan természete a pietismus későbbi tévedéseivel szemben is mind a lelkészeket, mind a népet megóvta. Szemforgató álszenteskedésnek nálunk nincs keleté, nincs hitele. A pietista papok nagy hitereje és önfeláldozó, széles körű gyakorlati munkássága pedig arra int, hogy a templomi szószékről elhangzó még oly szép szónoki beszédek távolról sem elégségesek egyházunkban a hitéletnek fentartására és ápolására. A leghívebben gyakorolt cura pastoralis és belmissió azok az égi jelek — napjainkban még inkább, mint az előtt — melyek Sionnak győzelmet és szebb jövőt Ígérnek. Payr Sándor.