Zoványi Jenő – Révész Kálmán – Payr Sándor: Magyar protestáns egyháztörténeti monographiák. Budapest 1898. (A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság kiadványai)

III.Magyar pietisták a XVIII. században. Irta Payr Sándor.

zással fáradoznak a gyülekezetek alapítása és fentartása érdekében. A szellemi éhínség idején, egy fél század alatt oly gazdag egyházi irodalmat teremtenek, a milyennel a magyar evang. egyház szerencsésebb külső viszonyok között a XIX. század elején sem dicsekedhetik. A pietisták figyelme, nevelő és ápoló gondja kiterjed pásztorra és nyájra, ifjúságra és felnőttekre egyiránt. A koníirmácziói oktatás gyakorlatba vétele és az első magyar evang. koníirmácziói kézikönyv az ő érdemük. Magyar nyelven az első neveléstani kézikönyvet Bárány írja. A papi hivatást tárgyaló műveket a pietisták adják ki. Bél Mátyás Halléban Francke intézetében nyeri kiképeztetését és indíttatását ahhoz, hogy itthon a magyar föld és történelem búvára legyen. A magyar nyelv és nemzeti szellem ápolása érdekében, amaz általában nemzetietlennek bélyegzett korban, senki lelkesebben nem szólott és — a mi több — nem munkálkodott, mint a pietisták. Ok a pietismust mint idegen palántát hozzák át Némethonból magyar földre, de a hogy ők ültetik, öntözik, nyesegetik és ápolják, annyira akklimatizálódik, hogy a legegészségesebb magyar gyomor is beveszi gyümölcsét, megemészti és javára, egészségére válik a nemzet testének. A pietismus semmi szokatlan idegenszerűséget nem tesz itt honossá. Ez ellen a józan magyar természet eleve is tiltakozott volna s hosszú életre az itteni légkörben nem számíthatott volna. De jobban kifejlesztette az egyház híveiben a belső, őszinte, igaz hitbuzgalmat s a lelkészekben a gyakorlati érzéket, s az önfeláldozó pásztori hivatásérzetet. Csakis ezen erőkkel tudta a minden oldalról tépett és vert maroknyi magyar evang. egyház eme dunántúli részen III. Károly és Mária Terézia sorvasztó, lélekölő uralkodási idejét átvirrasztani. Hogy a pietisták működése világi uraink s az egyháziak nagyobb részének rokonszenvét bírta, elég bizonysága ennek már az, hogy pietista papjaink majd mindannyian mint esperesek és püspökök a többség bizalmát