Zoványi Jenő – Révész Kálmán – Payr Sándor: Magyar protestáns egyháztörténeti monographiák. Budapest 1898. (A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság kiadványai)

I. Magyarországi superintendentiák a XVI. században. Irta Zoványi Jenő.

évi szept. 20-án tartott erdődi zsinat volt, a melyen a megjelent papok, kik az ágostai hitvallás szellemében nyilatkoztak, nem ijedve meg a június 7-iki debreczeni országgyűlésnek a lutheránusok ellen hozott fenyegető hangú végzésétől, nyiltan felmondták a katholikus főpapoknak az engedelmességet, 18 a mit annyival könnyebben tehettek, mivel ekkor nem volt püspökük. Külön superintend ens választását ugyan még ekkor nem vették tervbe, hanem csak az 1554. február 25-én Óváriban (Szatmármegye) tartott zsinaton az erdélyi példát követve mondták ki erre nézve, hogy „superintendenseket és espereseket (praelatos) kell tenni a tudományokban és szertartásokban való egyetértés és a tisztességes fegyelem végett." 19 Minthogy pedig e határozatot válaszul hozták a megvitatás czéljából egyebekkel együtt kitűzött ama kérdésre, mely szerint „vájjon szükséges-e, hogy az egyházi szolgáknak superintendenseik és espereseik (coadjutores) legyenek?" — önként következik, hogy előbb nem volt superintendensök, mert ha volt volna, e kérdés és a róla való tárgyalás, illetőleg annak eldöntése ekkor már túlhaladott álláspontot képez vala.

20 Sőt e határozat még az esperesi hivatalról is kimutatja, hogy ha voltak ezt megelőzőleg espereseik, azok pusztán a katholicismus idejéből rajtok maradt hivatalukat viselték s azt csupán a régi jogon folytatták, de mint protestáns egyházi testület, ez a vidék csak ekkor fogadta el és szervezte ezt az állást. Ugyanezen alkalommal választották meg aztán püspökké Tordai Demetert, az odavaló lelkészt, a ki egyszersmind udvari papja volt Báthory Györgynek, kinek, mint Óvári földesurának, a védnöksége alatt tartották ezt a zsinatot. A szatmárvidéki lutheránus egyházkerület első püspöke, tudniillik Tordai Demeter nem sokáig állott élén választóinak. A helvét irány egyre növekvő árja őt is magával sodorta s meggyőződésének nem habozott még külsőségekben is kifejezést adni. Az óvárii templom oltárát leromboltatván, helyébe asztalt tétetett be, a mi nagy vissza-