Zoványi Jenő – Révész Kálmán – Payr Sándor: Magyar protestáns egyháztörténeti monographiák. Budapest 1898. (A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság kiadványai)

III.Magyar pietisták a XVIII. században. Irta Payr Sándor.

hirdettek: de bizonyosak vagytok-e abban, hogy Isten a ti bűneiteket megbocsátotta ? Az evangélium kincseit másoknak kínáljátok: de magatok azokból mennyit birtok?"

46 Legyen a pap égő és világosító világosság, miként Keresztelő János volt, a kinek világosságánál örvendezhet a gyülekezet. (Ján 5, 35.) Égő világosság, a kiben az Úrnak háza és a nyáj iránt való szeretetnek szent tüze ég; és világosító világosság, a ki hitével, tudományával, munkájával és jó példájával világol a gyülekezet előtt.

47 Hogy ehhez a pap erőt gyűjthessen, ajánlja Bárány György a buzgó imádkozást, sőt a hosszas imádkozást is, „mert ezt kívánja néha a mi nagy és sok szükségünk" ; továbbá a csendes elmélkedést, főképen pedig azt, hogy az ige legyen leikeinknek mindennapi eledele. Keményen elitéli az olyan papokat, kik a prédikácziókat régen írt és más gyülekezetekre alkalmaztatott rapsodiákból memoriter tanulják. A tudományt, művelődést mint első rendű követelményt állítja a papok elé. De mégis azt mondja a magyar pietisták eme papi fejedelme: „Nem a mélységes tudomány, nem a főiskolák és akadémiák teszik a papot, hanem természet szerint való ajándékok, igaz megtérés, Jézus juhaihoz való szeretet". Óvja lelkésztársait, hogy még fizetéseik csekély volta mellett se merüljenek el a földi gondokba és gazdálkodásba, hanem őrizzék meg magasabb, fenkölt gondolkozásukat, az egyházias szellemet. „Ha az egyháziak — mondja ismét — vagy történetből vagy kész akartva öszve akadtanak és gyültenek, illik hogy egymással serkentésre és épületre való dolgokról beszéljenek: nem a lisztről, de a tisztről; nem a telkekről, de a lelkekről, nem a gyapjúról, de a mennyei szoros kapuról. Melynek mondhatatlan haszna vagyon mind a magok lelkekben, mind a gyülekezetben".

48 íme a lelkészi értekezletek gondolata már Bárány lelkében megfogamzott. Lemondást, önmegtagadást vár lelkésztársaitól. „Az