Zoványi Jenő – Révész Kálmán – Payr Sándor: Magyar protestáns egyháztörténeti monographiák. Budapest 1898. (A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság kiadványai)

III.Magyar pietisták a XVIII. században. Irta Payr Sándor.

Coenam per R. D. Fratres, sedulo et sufficienti tempore instituenda, cum reiteratione foederis baptismatis cum Deo. Accommodum foret, huie operi dies destinare quadragesimales".

38 Ezen idézetek, azt hiszem, elégségesek annak bebizonyítására, hogy pietista papjaink már a XVIII. század első felében szokásba vették a koníirmácziói oktatást, sőt magát a koníirmácziói szertartást is. Mitrovics Gyula a konfirmáczióról írott jeles tanulmányában 39 erről nem emlékezik meg és a magyar koníirmácziói káténak fentebb emiitett, talán első termékét nem ismeri. 0 e szertartást a ref. egyházban egészen újabb keletűnek mondja és csak 1788-ban a Kis Gergely-Nagy István-féle agendás könyvben akad annak első nyomára. Mi, ág. hitv. evangélikusok, ezzel szemben kimutathatjuk, hogy pietista papjaink már legalább egy félszázaddal korábban meghonosították. Sőt Bárány 1735-ben már mint korábbi szokásáról és gyakorlatáról szól arról. Hogy tehát a koníirmácziói oktatás, melynek czélja a hitben való megerősítés és az úrvacsorához előkészítés, gyakorlatban volt, az kétségtelen. De volt-e koníirmácziói szertartás és milyen ? Ennek is kellett lenni. Midőn a lelkészek a rendes katekizácziókat is a templomban tartották, bizonyos, hogy a koníirmácziói kátéból való kikérdezés, mintegy nyilvános vizsgálattétel, csak a templomban történhetett meg. E kátéban a megújított keresztsógi fogadalmak is fel vannak véve a feleletek közé. Ez a nyilvános vallástétel is a templomban történt szükségképen. És azt az ünnepélyes nyilatkozatot, hogy a megvizsgált, megokosodott és megpróbált ifjúság az érettkorú egyháztagok közé felvétetik és mint ilyen, az úrvacsorával élhet, lehetett-e másutt, mint buzdító beszéd kíséretében a templomban tenni ? Ezen elemekből pedig lényegében kiderül a koníirmácziói szertartás. Agendánk e korból nincsen. Egy ilyennek készítése már Tóth János püspöksége alatt szóba került, de még a század végén is csak írott agendát használtak. És így a. pietista papok koníirmácziói szertartását részletesen le nem írhatjuk. Valószínűleg e részben is Spenert

40 és a hallei szo-