Zoványi Jenő – Révész Kálmán – Payr Sándor: Magyar protestáns egyháztörténeti monographiák. Budapest 1898. (A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság kiadványai)

I. Magyarországi superintendentiák a XVI. században. Irta Zoványi Jenő.

minden bizonynyal részletesebben ismerhette a toronyi zsinatokon megállapított czikkeket, a mennyiben azoknak még számát is megírja. Állítólag a superintendenst is megválasztotta az 1550-iki zsinat a Gönczi Máté személyében,

5 s nincs is benne semmi lehetetlenség, sőt egészen okszerű dolog volt, ha nemcsak az elmélet kedvéért határoztak a superintendensi hivatalról, hanem egyúttal foganatosítni is akarták határozatukat. Ez pedig a superintendensi állás betöltése nélkül természetesen nem volt lehetséges. Ám e superintendentiáról több adat egyáltalában nem szól s bizonyára rövid ideig is létezett, egyfelől mert Petrovics már a következő évben elveszítvén e vidéki birtokait, az ő eltávozta után az ott lakó protestánsok teljesen ki voltak szolgáltatva minden önkénynek, a miben ezentúl nagyon sokáig nem is szenvedtek hiányt, — másfelől mivel a megmaradt protestánsok a helvét irányú reformáczióhoz csatlakozván, mint egységes protestáns vagy lutheránus jellegűnek, önmagától meg kellett e superintendentiának szűnnie, mert hogy kálvinista püspökséggé, legalább magában véve, át nem alakult, az teljesen bizonyos. Szintén sok ideig betöltetlen állott püspökség területén szervezkedett az erdélyi szász lutheránus superintendentia. Statilius Jánosnak 1542. április 8-án történt halála után mindaddig üresen maradt az erdélyi püspöki szék, míg ez ország a Ferdinánd uralma alá jutott, a ki azonban szintén nem a legsürgősebb teendőjének tekintette annak betöltését. Az üresedés alatt Martinuzzi György barát, nagyváradi püspök, Erdély egyik kormányzója, hiába mozgatott meg minden hatalmában álló eszközt a reformáczió terjedésének megakadályozására. Még mielőtt az 1545. évi júniusban tartott debreczeni részleges országgyűlésen meghozatta volna a lutheránusok ellen szóló szigorú XXVI. törvényczikket," a Tordán ugyanazon év áprilisában összegyűlt erdélyi rendek már megelőzőleg olyan határozatot hoztak, mely csak felbátoríthatta a protestánsokat.

7 Ez a nagyértékű erkölcsi támogatás és az egyházi kormányzó fő