Zoványi Jenő – Révész Kálmán – Payr Sándor: Magyar protestáns egyháztörténeti monographiák. Budapest 1898. (A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság kiadványai)
III.Magyar pietisták a XVIII. században. Irta Payr Sándor.
keresztyén bizonyságot tegyen ezen újjászületésről; sürgették a bűnbánatot, megtérést és kegyelmi eszközök szorgalmas és hitteljes használatát. Mindenekfelett pedig követelték a tiszta erkölcsiséget, mely a hitből meríti életerejét. Es a szatmári békével befejeződött kurucz háborúk után, mikor a háborús világban lábrakapott fegyelmezetlenség, szilajság és laza erkölcsiség, az ifjúságnak elhanyagolt, elvadult állapota még mind megannyi nyitott sebek voltak az ország testén, nagy és nehéz munkamező tárult a pietista papok lelkes, bátor csapatja elé. És ők felveszik a harczot még akkor is, ha jutalom, elismerés helyett nyomor, üldöztetés vár reájok. Igazi névtelen hősök hazánk közművelődési történetében. Népünk elhanyagolt műveltségi állapota, melynek épen ők igazán szomorú, siralmas képét festik és panaszolják, tehát az erkölcsi téren szólította őket reformálásra. Nagy volt a seb, mély vágást kellett tenni. Szigorúak voltak követeléseikben. És itt nem maradhattak mentek a pietistákat jellemző bizonyos túlzásoktól sem. Tudjuk, hogy a német pietisták hadat izentek a kártyajátékosoknak, színházlátogatóknak, dohányzóknak stb. így Bárány is kátéjában a 3-ik parancsolat tárgyalásánál tiltja a játékot és sétálási. A 7-ik parancsolatnál pedig a szemfényvesztők, komédiások és koczkajátókosok ellen kel ki. A 6-ik parancsolatnál is igen belemegy a részletekbe, midőn a „néma bűnöket (Róm. 1, 24.), házasságban elkövetett buja indulatokat k . . vás szerelem énekeket és fertelmes szemtelen k . . va öltözetet" is felsorolja. A paráznáról pedig bölcs Sirákkal azt mondja: „az moly és a férgek (franczia és tetvek) örökségül bírják azt". Még fiának, Bárány János püspöknek is több megrögzött magyar szokás ellen kell küzdenie. Az általa szerkesztett Egyházi Rendelések szerint: „Tiltjuk a más és harmadnapi lakodalmazást, úgynevezett Tyúkverőbe való járást, házról házra való farsangolást. Tiltunk a lakodalom felett minden otsmány trágyár beszédeket, otsmány versmondá-