Zoványi Jenő – Révész Kálmán – Payr Sándor: Magyar protestáns egyháztörténeti monographiák. Budapest 1898. (A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság kiadványai)

III.Magyar pietisták a XVIII. században. Irta Payr Sándor.

ronban és két évig Selmeczen, mely utóbbi helyen a báró Hellenbach úrfiak mellett volt nevelő.

ö Halléban 1701. ápr. 21-én iratkozott be az egyetemre tanítványa Hellenbach Gottfried János orvosnövendékkel együtt. 1702-ben Wittenbergben volt s tudjuk, hogy Lipcsében is megfordult. Haza térve Pilárik István sup. Selmeczen 1706. máj 3. ordinálta Győrbe, hol előbb az itteni iskolában conrector volt, ifj. Ács Mihály mellett, később pedig a rectori tisztet viselte, s egyszersmind mint diakónus a papi teendőkben is segédkezett Lővey Balázs s ennek halála után Torkos András mellett. Győrből a komárommegyei Szákra vitték lelkésznek. Itt azonban kevés ideig volt, mert 1711-ben már Kispéczen találjuk, hol őt ez évi márcz. 24-én a győri egyházmegye „ex communi consensu status ecclesiastici et politici" főseniorrá választotta. Esküjében a Formula Concordiae tanainak és az alma fraternitas kánonainak megtartására is kötelezi magát. Egyházlátogatási körútját még 1711. nov. 23. megkezdte.' Gyülekezete az ő idejében szép békességnek örvendett, mert Károlyi „bölcs és nyájas beszéde s magaviselete által minden rendbéli embernek tudott felelni és haragos szándékát megengesztelni". 1727-ben leégett templomuk helyére újat építhettek, de csak fából, melyet 1730. ápr. 25-én nagy ünnepélyességgel avattak fel. Mint esperes főként Torkos András győri lelkész tanácsával élt. Sok ügyes-bajos dolga volt némely engedetlen és erkölcstelen papokkal és tanítókkal, kik felett az ő elnöklete alatt törvénykeztek. Károlyi idejében 1728-ban intézte a vármegye királyi meghagyásból az esperességhez azt a kérdést, honnan vettek hatalmat az ágostai hitvallásúak arra, hogy prédikálhassanak, keresztelhessenek, superintendenseket, seniorokat és prédikátorokat választhassanak és szentelhessenek fel? E kérdésre igen szépen feleltek meg az 1608. évi országos törvényre, a szentírás helyeire (Csel. 1, 24 s követk. Csel. 6, 3 s köv.) és a gyülekezettől nyert vocatiójokra hivatkozva. Ugyancsak