Zoványi Jenő – Révész Kálmán – Payr Sándor: Magyar protestáns egyháztörténeti monographiák. Budapest 1898. (A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság kiadványai)

II. Gyöngyösi Pál (1668—1743,). Irta Révész Kálmán.

semlyéni lelkész Szatmármegyében. (H. Kiss Kálmán: A szatmári ref. egyházmegye története. 383. 1.) 36 A periratok közt található másolat szerint e gúnyvers következőleg hangzott: Mausoleum Idoli Cassoviensis. Régen nagy kő valék, kösziklás, semmirekellő, Rám talála Tamás, nézi, volnék mi lejendő : Köszék-é, kit nyomnak s .. gek, vagy pedig olly kép, Mely lészen Istenné, tiszteltetik imádásokkal. (B.) Ragadá csákányát, kifaraga, képpé csinála; Harmadik Octobrist ezerhétszázhuszonháromban Mikoron imának, megszentele Kozma pamacscsal; Már Isten vagyok én, légyen nagy hála Tamásnak. Ezen capitularis verseket a kassai Mária kőképnek tiszteletire irta Esaias próféta a harmadik égben. Cap. 44. 6—17. Jeremias, cap. 2. 27; 3. 9. * A versben előforduló Tamás a szobrász, Kozma pedig a felszentelést végző kanonok. A (B.) azt jelenti, mennyi volt a versből az első, és mennyi a második lapra írva, mert mint említem, két darab papírra irta le a verset Turkevi s így ragasztotta fel. Már Bod Péter észre vette (Athenás, 97. 1.), hogy e vers Horatius egyik satyrájának (Liber I. Sat. VIII.) nyomán készült: „Olim truncus eram ficiünus, inutile lignum, Cum faber incertus, scamnum faceret-ne Priapum, Maluit esse Deum". 37 A „serfőző prédikátorokat", úgy emlékszem, már Pázmány is emlegeti, sőt talán egyenesen ő hozta e gúnynevet forgalomba. 38 Azon történeti művek, melyekben Gyöngyösi esete tárgyaltatik, nemcsak egyes részletekre, de a lényeges dolgokra nézve is telve vannak hibákkal és tévedésekkel. így például Tutkó József szerint (Kassa városának történelmi évkönyve, 1861.) Gyöngyösi „egy tanuló" által ragasztatta fel a gúnyverset, mely így hangzott volna: „A Jesu itis, si itis cum Jesuitis; At cum Jesu itis, si itis a Jesuitis". Az nem igaz, hogy Gyöngyösi bevallotta, hogy ő csinálta a verset Paikoss Endrének a 14. jegyzetben már idézett müvében szinte igen sok tévedés van, melyeket Szinnyei József gyanútlanul átvett „Magyar írók élete és munkái" czímü nagy munkájába. (IV. k. 65—71. 1). Legközelebb pedig az Athenaeum által kiadott Magyar Nemzet Történetében (VIII. k. 147. 1.) látom, hogy Marczali Henrik is, ki pedig nagyszámú kiadatlan okmányt használt e tárgynál, Gyalait és Turkevit