Pethes János: Melanchthon Fülöp élete. Budapest 1897.
IX. „Praeceptor Germaniae“
83 a városok számtalanszor kérték az iskolaügyekben tanácsát. Különösen jellemző ebben a tekintetben Baumgärtner Jeromossal folytatott levelezése. A nürnbergiek elhatározták, hogy gymnasiumot alapitanak s Baumgärtnert hízták meg azzal, nyerje meg Melanchtont az intézet igazgatójának. Melanchton a felhívásra azt válaszolta: Nem fogadhatja el az igazgatóságot, mert nem akar Wittenberg és fejedelme iránt hálátlanná lenni; de ő nem is alkalmas ilyen állomásra. Igazgatónak olyan ember való, a ki ügyes szónok. Az ö irálya száraz, szabatos de nem ékes és nem virágos. A gymnasiumi tanító beszédének pedig mindenek előtt ékesnek s szépségekben gazdagnak kell lennie, hogy az ifjúságnak mintául szolgálhasson. A nürnbergiek e választ csupán a szerénység nyilatkozatának tekintették. Másodszor is kérték: menjen el hozzájuk Nürnbergbe, szervezze az iskolát s legyen igazgatója. Melanchton másodszor még határozottabban kijelentette, hogy semmi körülmények közt nem fogadhatja el az igazgatóságot. Maga helyett Hessust és legkedvesebb barátját Camerarius Joachimot ajánlotta. Most már csak arra kérte a városi tanács : legalább az iskola felavatására jelenjék meg. Ezt meg is tette. Ez alkalommal tartott beszédében dicséri a nürnbergi polgárságot, a miért az ifjúság tanítása és neveléséről gondoskodnak. A háladatos nürnbergiek iskolájuk 300 éves jubi6*