Pethes János: Melanchthon Fülöp élete. Budapest 1897.

IX. „Praeceptor Germaniae“

78

lyal (crespyi béke 1544 szept.) és a török császárral, (1545 novemb.); a pápával pedig alkudozásba bocsátkozott, ki az „eretnekek“ kiirtására pénzt is bocsájtott rendelkezésére.

A hazafiak s köztük Luther is, aggodalommal tekintettek a közelgő háborúra. E sötét jövő elszomo- ritá a nagy reformátor lelkét s buzgón kérte a jó Istent, ne engedje meg, hogy a keserű poharat ki kelljen ürítenie. És Isten meg is hallgatá a buzgó könyörgést, 1546. febr. 18-án Eislebenben magához szólította buzgó szolgáját.

Melanchtont a hű barát halála nagyon megrendítette. Mikor a leverő hírről értesült azt mondta hallgatóinak : „Nem tudom, képes leszek-e fájdalmamban az előadásokat folytatni“ s február 22-én tartotta meg feled- hetlen barátja felett a wittenbergi vártemplomban az eszmékben gazdag latin emlékbeszédet.

IX.

„Praeceptor Germaniae*“

Melanchtonnak eddig különösen hittudományi és reformátori működését vettük figyelembe. Számos nyilatkozatából azonban már is észrevehettük, hogy fő eleme az iskola volt.

Tudományának hire bejárta Európát, előadásainak hallgatására távol országokból özönlött az ifjúság. Görög nyelv tanítónak hívták meg eredetileg s ő előadásokat tartott az ó- és újtestamentomi szentirás magyarázatából, római és görög remekírókból; tanított ethikát