Pethes János: Melanchthon Fülöp élete. Budapest 1897.
VII. Külföldi ügyek, belföldi vallásviták
63 kel győzzük meg, mintha szavainkkal cselekednek ezt, barátaihoz intézett levelében pedig kifejtette, hogy soha se volt szándékában mást tanítani, mint a mit ők tanítanak. Bevallja, hogy a jó cselekedeteket a mennyire lehet, mindig kiemeli tanításaiban, de ilyenkor kijelenti azt is, hogy ezzel még magával az örök életet és üdvösséget sem meg nem érdemelhetjük, sem el nem nyerhetjük. Ha azonban azt látná, hogy egyesek gyalázata megrabolja barátai bizalmától s barátai között szakadást idézne elő, szívesen elmegy máshová, mert nem akar eddigi barátai között visszavonást támasztani. Cordatust az egyetem rektora, Jónás, arra intette, hagyja békében az egész ügyet. Cordatus nem nyugodott, fellebbezett a theologiai facnltáshoz s ez ügyben felkereste az egyetem kanczellárát Brücket is. Alig múlt el ez a fergeteg, mely már a választó fejedelem figyelmét is magára vonta s ime Melanchton- nak ismét mással gyűlt meg a baja. Schenk Jakab, Henrik herczeg f'reibergi udvari lelkésze, Melanchton egykori tanítványa és pártfogolja azt a kérdést intézte Melanchtonhoz és Jónáshoz: Ha valaki zsarnoki hatalommal áll szemben, megengedhetö-e, hogy az úrvacsorája egy szin alatt szolgáltassák ki ? Jónás ovatos volt s nem felelt a kérdésre. Melanchton azonban semmi rosszat nem gyanítva azt felelte tanítványához intézett magán levelében: ha már másként nem lehet, akkor megengedheti az egyszin alatt való kiszolgáltatást is. Schenk e levelet arra használta fel, hogy Melanchton ellen vádolólag fellépjen. — A választó fejedelem most felhívta Jónást és Melanchtont: igazolják magukat!
