Pethes János: Melanchthon Fülöp élete. Budapest 1897.

VII. Külföldi ügyek, belföldi vallásviták

61

eldöntetlenül: élvezik-e a hitetlenek is valósággal Krisztus testét és vérét, vagy pedig ezek az úrvacsorájában csupán kenyeret esznek és bort isznak ? Zwingli követői itt abban egyeztek meg, hogy a méltatlanok egyesülnek Krisztussal, de a hitetlenek nem. Ebbe Luther is beleegyezett. így jött létre a wittenbergi egyesség (1536), a melynek örömére aztán a két párt hívei együtt éltek az úrvacsorájával.

Melanehton szívből örült, hogy e sok viszályt szülő kényes ügyet oly szépen kiegyenlíthették. De öröme nem volt tartós, mert Luther maga támadta meg ez egyességet s az úrvacsora feletti tan még sok gondot okozott Melanchtonnak.

Ugyancsak ebben az évben (1536) augusztus 25-én elindult magánügyei rendezésére Melanehton szülőföldjére. Tubingában nagyon szerették volna, ha az egyetem tanárául megnyerhetnék. Maga Melanehton is szeretett volna ide költözni. A herczegnek magának is azt mondta: Camerar barátja közelében nagyon szeretne lenni, csak azt nem tudja, miként szakítson azokkal, a kikkel eddig együtt élt, együtt munkálkodott! Ha remé- nyelhetné, hogy a választó fejedelemtől egy vagy legalább félévi szabadságot kaphatna, itt maradna szívesen, ez idő alatt esetleg Tübingában is kaphatnának alkalmas tanárt.

Visszautazásában a nürnbergiek igen szívesen fogadták. Éppen ekkor sok bajuk volt egymással az absolutió miatt. Megkérdezték e tárgyban Melanchtont is. Innen irta tübingai barátainak: „Engem nagyon gyötörnek ezek a vallási viták, melyek az egyházat és az államot napról-napra több pártra osztják. A mennyire