Pethes János: Melanchthon Fülöp élete. Budapest 1897.

IV. Melanchton és Luther jó barátokká és baj társakká lesznek

18

teperjem; azért vágok jobbra s balra könyveimben, nekem a sziklákat kihánynom, a tuskókat kidobálnom, a tövist és bojtorjánt irtanom kell. Olyan vagyok, mint a durva favágó, készítem az ösvényt, töltögetem a pocsolyákat. Fülöp ellenben szép csendesen halad előre; épit és ültet, vet és öntöz jó kedvvel. Az Isten őt gazdagon megajándékozta adományaival.“ Heves természetére Melanchton csendessége jótékonyan hatott. Ha haragra lobbant, Melanchton képes volt őt lecsillapítani. Egy ilyen alkalommal mindenki szótlanul állt mellette s jóformán remegett haragjától. Melanchton is várakozott egy darabig, aztán hozzá lépett s annyit mondott neki: „Győzd le lelked haragját, te ki mindeneket legyőzesz!“ Ez annyira megtetszett Luthernek, hogy mosolyogva mondta Melanchtonnak: „Jól van no, ne poroljunk hát többet ezen a dolgon !“

Mikor Melanchton Wittenbergbe került, akkor Luther már megkezdte a reformátió nagy munkáját. Luthert nem sokára (októberben) Cajetán, a kevély bibornok, elé idézték. Tudjuk, mi lett a vége. Cajetán azt kívánta Bölcs Frigyestől: küldje Luthert Rómába, vagy utasítsa ki országából. Frigyes erre azt felelte, hogy egyiket se teszi, mert jogosnak tartja Luther azon kivánatát, hogy pártatlan biró Ítéljen felette.

Időközben (1519- január) meghalt Miksa császár s mig a fejedelmek utódjában megegyeztek, addig Frigyes vezette a birodalom kormányzásának ügyeit. Voltak olyanok is, kik öt óhajtották volna császárnak. A pápa is más húrokat pengetett; nem szerette volna Frigyest magára haragítani. Egyik ügyes emberét Miltitzet elküldötte Frigyeshez s a fejedelmet barátsága