Pethes János: Melanchthon Fülöp élete. Budapest 1897.

IV. Melanchton és Luther jó barátokká és baj társakká lesznek

14

lemnél s ennek udvari papja Spalatinnál. Innen Nürnbergije utazott. Lipcsében nagy tisztelettel fogadták s mindenfélekép le akarták beszélni, ne menjen Wit- tenbergbe, hanem maradjon náluk, sokkal tisztességesebb fizetést adnak neki, mint Wittenbergben. Me- lanchton már maga is gondolkozott a felett, bogy lesz képes 100 frt évi fizetésből megélni, de azért a lipcseiek kérésére nem hajtott. Augusztus 24-én elindult Lipcséből s Drüben városkában meghált s augusztus 25-én délelőtt megérkezett Wittenbergbe; augusztus 26. írták be az egyetem anyakönyvébe, mint a görögnyelv első tanítóját.

Hire jóval megelőzte, a wittenbergiek nagy várakozásokat kötöttek hozzá. Azt gondolták, hogy ez a nagy tudós csak daliás férfi lehet, talán még magasabb mint maga Luther. Mikor megérkezett, nagy meglepetéssel látták, hogy ez a nagy hírű ember, külsejét tekintve, nagyon semmitmondó. Termete alig közepes, testalkata gyenge s azután olyan szemérmes, mint valami leány. Azt is hamar észrevették, hogy egyik vállát lelóggatja, kiejtése dadogó s már-már arra a gondolatra jöttek, hogy ennek az embernek nagyobb a hire, mint a tudománya. Csak szép feje, nagy kék szemei s magas homloka gyanittaták azt a nagy lelket, a mi ebben a vézna testben lakozik. Alig várták, hogy tudományáról meggyőződhessenek.

Nem kellett sokáig várniok. Aug. 29-én megtartotta székfoglalóját, melyben az ifjúság tanulmányainak javításáról (de corrigendis adolescentiae studiis) beszélt s nevelési programmját adta elő. Czéljául azt tűzte ki, hogy a római és görög irodalomnak alaki és