Pethes János: Melanchthon Fülöp élete. Budapest 1897.
III. Melanchton Tübingában
10 lenek előtte. Már gyermek-korában nagyon szeretett templomba járni s különösen megtetszettek neki a szentek legendái. Mikor a templomból hazamentek, a gyermekek rendesen templomost játszottak; Fülöp misézett, ez mondotta el, sokszor majd nem szóról-szóra — a szentekről való predikácziót, mit a templomban hallottak. Tübingában a theologiából hallgatta az előadásokat, olvasta a nevezetes emberek munkáit. Mikor Reuehlin megajándékozta Erasmus új-testamentumával, a bibliát mindenkor magával hordozta, sokszor látták, hogy a templomban nagyobb könyvet forgatott, mint az imádságos könyvek szoktak lenni. El kezdtek háta mögött suttogni: miféle istentelen ember lehet ez, ki az Isten házában is világi tudományokkal foglalkozik. Nem is gyanították, hogy e könyv a — biblia. A köny- vek-könyvéből napről-napra jobban-jobban megismerte Krisztus evangéliumi tiszta tudományát. Bár már most látta, mily sok visszaélést űznek egyesek a Krisztus tudománya nevében, arra rá sem gondolt, hogy e visszaélések megszüntetése ellen fellépjen. Bebel halála után 1516-ban azzal bízták meg, hogy a történelem és szónoklattanból tartson előadásokat. A fiatal tanár tanszékét egy szép beszéddel foglaltáéi, melyben a költészetet és a történelmet dicsőíti. Látszik e beszéden a fiatal kezdő ember, de az is, hogy ez az ember nem a tübingai egyetemi tanárságra, hanem valami nagy s jeles dolog végbevitelére született. — A szónoklattan tanítása ebben az időben annyiból állott, hogy néhány munkájáról, -— a történelemé pedig, hogy Livius könyveiről tartottak előadásokat. így tett Melanchton is.
