Pethes János: Melanchthon Fülöp élete. Budapest 1897.

XI. A schmalkaldeni háború

a bárány békéje. Én a magam részéről csak azt mondom : elegendő oknnk van arra, hogy a magát katho- liknsnak nevező egyház tanításait és visszaéléseit kerüljük.

Az evangélikus rendek és theologusoknak az ideiglenes törvényre (interim) való válaszát szintén Melanchton irta. Kifejti ebben, hogy miután az van mondva, hogy az interim ellen sem irni, sem prédikálni nem szabad, ki kell a protestánsoknak jelenteni, hogy azt el nem fogadhatják, mert valamint eddig pré- kikálták a vallás tiszta tudományát, ezután is prédi- dálják. A mi eddig igazság volt, igazság marad ez után is s nincs az a földi hatalom, mely az igazságot megváltoztatná. Az interimben sok dolog van, a mi az evangéliummal ellenkezik, arra semmikép nem kötelezik magukat, hogy a tévedések ellen síkra ne szánjanak. Ezen a kijelentésen a császár annyira megharagudott, hogy felszólította Móriczot (aug. 31.) kergesse ki országából a lármázok e főkolomposát s ne tűrje meg tovább a választó fejedelemségben.

Károly császár azonban nemcsak a protestánsoknál talált ellenzésre. A katholikusoknak sem kellett az ideiglenes vallástörvény. Vilmos bajor herczeg a pápa sugallatára az egész interimet visszautasította.

A protestánsoknál nem annyira a fejedelmekkel, mint inkább a papokkal gyűlt meg a császár baja. Ezeket sem a fenyegetések, sem a börtönbüntetések, fej- és jószág vesztések nem voltak képesek annak elfogadására bírni, a mi lelkiismeretükkel ellenkezett. Erre megkezdődött az üldözés. A papokat kizavarták családi tűzhelyükről, mintegy 400 protestáns lelkész és családja lett földön futóvá, a kik aztán erdőkön, titkos