Pethes János: Melanchthon Fülöp élete. Budapest 1897.
XI. A schmalkaldeni háború
110 a császár haragját és Melanckton erre ismét visszatért Wittcnbergbe. A császár a birodalmi gyűlés eleibe egy új, ideiglenes vallástörvény (interim) javaslatot terjesztett, a melyet Pflug Gyula naumburgi püspök, Helding Mihály mainzi czimz. püspök és Agricola János brandenburgi evang. udvari pap együtt készítettek. Ez a javaslat 26 szakaszból áll. Kimondja, hogy a megigazuláshoz a hiten kívül a jó cselekedetek is szükségesek; a mise nem engesztelő, hanem hála áldozat; a kehelyben a világiak is részesülhetnek; a papok megnősülhetnek; a pápa az egyház egységének legfőbb őre ; a hét szentség továbbra is megmarad; az egyházi javak ügye békés egyezkedés útján oldassák meg. Móricz fejedelem felszólította Melancktont, mondja el e tárgyról nézetét. Melanckton e terv ellen nem is egy, hanem három munkát irt. A császár mikor Melanchton munkáiról értesült, még jobban megharagudott rá, annyival inkább, mert azt hitte, hogy egyedül Melanchton az ellensége a békés kiegyenlítésnek. Melanchton már a logroszabbra el volt készülve, de azért bár ez idő tájban Angliába is hívták — nem távozott Wittenbergből. Móricz újólag pártfogásába vette, azonkívül a császár környezetében is voltak, kik jó indulattal viseltettek iránta. Carlowitz, a választófejedelem tanácsosa arra kérte Melanchtont, ha lehet: engedjen valamit a béke érdekében feltételeiből! Melanchton felelt Carlowitz levelére s feleletéből sok, igen sok kellemetlensége származott: „Nyíltan beszélek előtted — így ir Carlowitznak — arról már
