Pethes János: Melanchthon Fülöp élete. Budapest 1897.
X. Melanchton családi élete, jellemzése
101 hogg Téged igazán megismerhessünk és dicsőithessünk örök k ön örök ké !“ Az apostoli hitvallást naponként háromszor elmondotta s ezt a szokást nagyon ajánlotta. Bármennyire ajánlotta is a házi áhitatosságot és a szt. irás naponként való olvasását, de ennél mégis többre becsülte a nyilvános isteni tisztelet látogatását. Tanítványait gyakran intette, el ne mulasszák ezt, mert nincs egyhamar szebb dolog, mint az ilyen szent czél- ból való összejövetel. A szív ilyenkor megtisztul a földi salaktól s felemelkedik a mi Urunk Istenünkhez! Isten házában magunk előtt képzeljük a mennyországot, hol az Atya éá Fiú színe előtt hallgatjuk a csodadolgokat, miket az Atya és Fiú beteljesített. Súlyt fektetett arra is, hogy a mennyire lehet, az isteni tisztelet külső fénye emeltessék. Nem ellensége annak, hogy a templomban képek legyenek. Arra való a lelkész, hogy a népet felvilágosítsa s meg ne engedje, hogy a nép a képeknek csuda erőt tulajdonítson, se pedig, hogy velük visszaéljen. Életében sohase prédikált. Mikor erre kérték, mindig azt mondta : én nem tudok prédikálni! Mikor azt látta (1549), hogy a magyar tanulók nem igen járnak a templomba, megkérdezte tőlük: miért teszik ezt? A tanulók őszintén megmondták: nem értik a német predikácziót. Most Melanchton a magyarok számára a saját házában ifjúsági isteni tiszteletet tartott. Azonban a tanulók száma csakhamar annyira megszaporodott, hogy nem fértek el; ez időtől fogva az egyetem egyik tantermében tartotta meg, s mivel gazdag és szegény, ifjú és gyermek egyaránt özönlött ide, egész
