Pethes János: Melanchthon Fülöp élete. Budapest 1897.

X. Melanchton családi élete, jellemzése

mekével Königsbergbe. A legkisebb leánykát — Katalint — az öreg mama ott fogta Wittenbergben.

Ez idötájban irta Melanehton Camerariusnak: „Leányom elutazása végtelen sok gondot és fájdalmat okoz nekem. Naponként kérem a jó Istent: elégelje meg könyeinket.“

S ez a szeretett leány 1546-ban meghalt. Elképzelhetjük az apa fájdalmát! de ennél még nagyobb baj volt, hogy Melanehton önön magát okozta, s ki nem lehetett fejéből verni, hogy saját hanyagsága hozta fejére a nagy szerencsétlenséget. Most arra kérte vejét, hogy legalább egyik leányát adja oda még hozzájuk a kis Katalinhoz!

Sabinust nem kellett sokáig kérni, nem egy, de valamennyi gyermekét oda adta a nagy szülőkhöz. S ezen Melanehton örült leginkább s árván maradt unokáit szive egész szeretetével ölelte magához.

Fülöp, Melanehton fia, jó indulatú, de korlátolt szellemi tehetségű gyermek volt, mint az egyetem jegyzője halt meg 80 éves korában. Fiú örököst nem hagyott maga után. Melanehton ifjabb leánya Magdolnának Peucer Gáspár orvos lett a férje, ki apósát szeretettel ápolta, gondjait vele megosztotta. Később azonban azzal vádolták, hogy titkos kálvinista s ezért börtönbe is vetették.

Melanehton közepes termetű, madár-hűsú férfiú volt. A munkában nem egy könnyen fáradott ki. Sokat szenvedett az álmatlanságban, ezen azonban később szoros diétával segített. Este vacsora után azonnal le feküdt; éjfél után nem sokára már felkelt. Minden fontosabb munkáját a reggeli órákban készítette. Tanit98

■i