Masznyik Endre: Evangélikus dogmatika. Pozsony 1888. (Theologiai Szakkönyvtár I.)

II. Rész: Az evangélikus egyházi köztan anyagi elvéről, vagyis az üdvigazságról, mint hitigazságról - I. Fejezet: A hitigazság tárgyáról, vagyis az Istenről és művéről

jövetelét megjelentették — annuntiarunt —, a bálványimádást gátolják — impediunt indololatriae in Eccl. introductionem — és a szent gyülekezéseknél jelen vannak — intersunt coetibus sacris —; y) az államban segítik az elöljáróságot — magistratus —, útját állják a társadalmi rend felforgatásának, elhárítják a vészt, leverik a kaján ellenséget — arcent pericula et bestes iniquos affiigunt —; ő) a családban előmozdítják a kegyesek házasságkötését — coniugia piorum —, ó'rzik a családi vagyont — rem familiärem —, védik a család zálogait: a gyermekeket —, pignora familiae, liberos —; s) a végitéletkor Krisztust dicsó'ségben lehozzák, az itélendőket egybegyűjtik, a kegyeseket az istentelenektől elválasztják , az istenteleneket a pokolba letaszítják, a kegyeseket Krisztus jobbjára ültetik. Mindezeknél fogva illő, hogy az angyalokat nagyrabecsüljük — magnifaciamus —, szeressük — amemus —, féljük — caveamus —, és gonosz tetteinkkel ne sértsük — malis actionibus offendamus —; de mivel azok nem Istenek, hanem csak szolgáló lelkek, azért imádni őket nem helyes — preces autem ad eos dirigere non decet —. II. A rosz angyalokról, illetőleg az Ördögről. 1. A rosz angyalok iogalma. A rosz angyalok — angeli mali — alatt azon angyalokat kell értenünk, kiket Isten a maga képére, szentségben és igazságban teremtett — concreata sapientia et iustitia —, de kik a magok szabad akaratjukból — sponte sua — Istentől elpártolván — a Deo et regula recti aversi —, Istennek és az embereknek Örökös ellenségei lettek — perpetui facti sunt Dei hominumque hostes —, és úgy örök kínokkal gyötretnek — aeternis cruciatibus torquendi —. Ez angyalok bukását valószínűleg a gőg — superbia —, mint az ő első bűnük — peccatam primum — idézte elő. S valószínű az is, hogy nem egyszerre, nem is egymás után, hanem bizonyos fő vezérlete alatt estek el — sub certo quodam duce aut principe —, kit az írás Sátánnak és Ördögnek nevez — quem satanam et diabolum s. ser. apellat —, s ki vagy rábeszéléssel vagy példaadással — qui vei svasione vei exemplo — vonta őket ugyanazon bűn körébe — ad societatem eiusdem peccati —. Ez pedig nem a teremtés hat napján belül — non intra hexaémeron creationis —, hanem annak végével az első