Masznyik Endre: Evangélikus dogmatika. Pozsony 1888. (Theologiai Szakkönyvtár I.)

II. Rész: Az evangélikus egyházi köztan anyagi elvéről, vagyis az üdvigazságról, mint hitigazságról - I. Fejezet: A hitigazság tárgyáról, vagyis az Istenről és művéről

effectus et defectus —, más a ténykedés és a ténykedés rendetlensége — actio et actionis áza^ía —. A hatásnál közrehat az Isten — ad effectum concurrit Deus —, de a bűnnek ő nem oka — yitium non causat. c) A kormányzás — gubernatio —. A kormányzás az isteni gondviselés azon actusa — actus div. providentiae —, minélfogva Isten a teremtmények dolgait s működéseit a legjobban rendezi, mérsékli s bölcs czéljai szerint igazgatja — optime res, actiones creaturarum ordinat, moderatur et ad fin es suos dirigit —. A kormányzásnak, mely a közrehatás — concursus — közvetítésével történik, négy része van: a) aráhagyás — permissio —, minélfogva Isten a bűnre önkényt hajló teremtményeket — creaturas rationales ad peccandum sua sponte sese inclinantes — a törvénytiltotta rosztól viszszanem tartja — a malo lege vetítő non retrahit —, hanem igazságos okok alapján — iustis de causis — a bűnök örvényébe rohanni engedi — in peccata ruere sinit —*); ß) az akadályozás — impeditio —, minélfogva Isten a teremtmények önkényes működését megtöri — actionem creaturarum pro arbitrio suo constringit —, az az ó'ket istenellenes önelhatározásukban megkorlátozza, ne hogy oly eredményt hozzanak létre, a mi neki ellenére vagyon. y) az irányítás — directio —, minélfogva Isten a teremtményeknek úgy jó, mint rosz cselekedeteit saját üdvczélja szolgálatába vonja — ut tendant in obiectum a Deo intentum — s a roszból is jót, a bűnöstől nem czélzott só't szándékával ellenkező' — a peccantibus non spectatum et saepe ipsorum intentioni contrarium — eredményt létesít; ő) a határvetés — determinatio —, minélfogva Isten a teremtmények erőinek, működése- s szenvedéseinek — creaturarum viribus, actionibus et passionibus — idő, terjedelem és fok tekintetben — ratione temporis magnitudinis et gradus — bizonyos határt vet — certos terminos constituit —. *) E szerint a ráhagyás — permissio — sajátkép : a bölcs Isten negativ actusa — actus negativus Dei sapientissimi —. Isten ráhagyja — permittit —, de nem akarja azt, amit ráhagy az emberre — sed non vult tó permissum —. E tant, mint rideg tételt — frigidum glossema — Luther — De servo arb. — és Melanchton kezdetben elvetették, később azonban dogmatikai szükségességből, vagyis a merev eleve elrendeléssel — praedestinatianismus — szemben, mint mely t. i. Istent tartja a bün okának, érvényre emelték.