Masznyik Endre: Evangélikus dogmatika. Pozsony 1888. (Theologiai Szakkönyvtár I.)

II. Rész: Az evangélikus egyházi köztan anyagi elvéről, vagyis az üdvigazságról, mint hitigazságról - I. Fejezet: A hitigazság tárgyáról, vagyis az Istenről és művéről

Zürich. 1863. Frohschammer

, Die Philosophie und das "Wunder (Athenäum II. k. 1.). W. Beyschlag, Die Bedeutung des Wunders im Christenthum. Berlin. 1863. J. Köstlin, Zur Präge über das Wunder (Jahrb. f. d. Theol. 1864). Lange, Vorsehung (Herzog B. E. XVII.). Güder, Ueber d. Wunder. Bern. 1868. Nitzsch, Augustin's Lehre v. Wunder. 1865. Godet, Les miracles de Jesus Christ. Neuich. 1867. Flügel, Das Wunder und die Erkennbarkeit Gottes. Leipzig. 1869. Bender, Der Wunderbegriff des neuen Testaments. Frankfurt a. M. 1871. Lomnatzsch, Scbleiermacher's Lehre vom Wunder etc. Berlin. 1872. W. Woods-Smith, The Government of God. London. 1882. ü. Stutz, Ueber Wunder vom naturw. Standpunkte. 1882. Fr. Lutze, Ueber das Wunder (Programm). Chemnitz. 1882. B. Kübel, Ueber den ehr. Wunderglauben. Stuttg. 1883. F. L. Steinmeyer, Die Wunderthaten des Herrn zum Erweise des Glaubens erwogen. IV. 166. 1. Berlin. 1884. B. Kübel, Vorsehung (XVI. 565—583.). 1885. Fr. Kuhn, Das Wunder (Z. V. K. X. f. 8. 38.1.) 1885. J. Köstlin, Wunder. (B. E. XVII. 358—370.1.) 1886. J. Schmeidler, Der Glaube an die göttliche Vorsehung. (Vortrag. 16. 1.) Berlin. 1886. G. Kreibig, Die Bäthsel der göttl. Vorsehung 45. 1. Berlin. 1886. W. Hoenig, Die Wunderberichte der synoptischen Evangelien (Pr. B. 166—174., 192—200., 218—226., 242—248., 261—265., 292—300.1.). 1886. Ezenkivűl 1. a nevezetesebb „Jézus Elete" cz. műveket: Hase-, Strauss-, Neander-, Keim-, Benan-, Beyschlag-töl. Bóhovics B., A világ megnézéséből a teremtő s gondviselő Isten léte mutatva. Buda. 1823. Sander H., Az Istennek jósága stb. a természetben. Poson. 1794. Szikszai Gy., A természeti és ker. vallás. Pest. 1799. Csuda és téteményes vallás. (Religio. 1872. évf.) Kovács Alb., A biblia és tudomány világa. (Pr. Tud. Szeml. 1870. 2. évf.) Mákkai D., Determinismus a vallástanban. (U. o. 1871. 3. évf.) A gondviselés — providentia — szintazonkép mint a teremtés a Szent-hármas Isten műve — opus —. Az egy s egyetlen Isten, ki Atya, Fiú s Szent-Lélek, a világot végetlen erejével — immensa potentia — nemcsak teremtette, de fenn is tartja — conservat — s ismer mindent, minekelőtte megtörténnék — omnia, antequam Hant, praevidet et praescit —. Közelebbről Isten ezen előrelátása — praevisio — s előretudása — praescientia — kiterjed minden teremtményre — ad omnes creaturas —, jókra, gonoszakra — tam bonas