Masznyik Endre: Evangélikus dogmatika. Pozsony 1888. (Theologiai Szakkönyvtár I.)
II. Rész: Az evangélikus egyházi köztan anyagi elvéről, vagyis az üdvigazságról, mint hitigazságról - I. Fejezet: A hitigazság tárgyáról, vagyis az Istenről és művéről
még sem teljes, biztos, üdvszerző igazság, mert jelen valósága szerint megromlott s tartalmát csak is bizonyos, az Isten léte, hatalma, bölcsesége, jósága és gondviselésére vonatkozó képzet — aliqua de Dei vnággei, potentia, sapientia, bonitate et Providentia notitia — alkotja. Épen ezért a természeti ismeretnek csakis viszonylagos értéke van. Hasznos: aa) paedagogiai tekintetben — utilitas paedagogica—, a menynyiben a kinyilatkoztatott vagy természetfeletti Istenismeretre előkészít; ßß) pedeutikai tekintetben — utilitas pedeutica —, a menynyiben erkölcsileg fegyelmez; yy) didaktikai tekintetben — utilitas didactica —, a menynyiben a kinyilatkoztatott Istenismeret magyarázatára képesít. b) Kinyilatkoztatott vagy természetfeletti Istenismeret — notitia Dei supernaturalis seu revelata — a háromegy Istennek — Deus unitrinus — és az isteni dolgoknak — res divinae — a kegyelem világosságából — ex lumine gratiae — vagyis Isten irott Igéjéből — e verbo Dei scripto — merített s az emberek üdvére — ad salutem hominum — rendelt — ordináta — ismerete. Erró'l bővebben is kell szólanunk. 2. Az Isten fogalma — definitio Dei. — Isten természetfelettileg teljesen kinyilatkoztatta ugyan magát, de mi azért róla csak névleges s nem tényleges, azaz lényegét tökéletesen kimerítő fogalmat alkothatunk — definitio Dei ovo/.iaTOÜŐIJS dari potest, ovouóőrjg minimé. — Mert mi Istent nem önmagán azaz mint Deus absolutus-t, hanem csak hozzánk s a világhoz való viszonyában, mint Deus relativus-t, más szóval nem egyáltalános lényege — necessitas essentiae divinae — hanem csak lényegének nyilatkozata szerint ismerhetjük meg. Istenfogalmunk tehát csak subjectiv — notio Dei subiectiva —, s nem objectiv — obiectiva seu adaequata — ismeret. Ennek oka ismerő tehetségünk gyarlóságában keresendő. A mi értelmünk véges, s Istent, ki végtelen — infinitus —, a maga benső osztatlan egysége — simplicissima essentia — szerint egyszerre — uno conceptu — felfogni képtelen. Ebből foly, hogy Istenfogalmunk az Isten lényegét nem kimerítőleg, teljesen megfeleló'leg — realiter et adaequate — hanem csak tökéletlenül, különbözőleg s megfelelőtlenűl — inadaequate — kifejező ismérvek — notae distinctivae, signa characteristica — öszszege. Ilyen jellemű Istenfogalmak : Isten örök értelem — mens aeterna —, okos, igaz, jó, tiszta stb. szellemi lényeg — es-