Masznyik Endre: Evangélikus dogmatika. Pozsony 1888. (Theologiai Szakkönyvtár I.)
Bevezetés
tette s valamenynyi symbolumára, mint láttuk, határozottan rányomta a korszerűség bélyegét. Ebből foly, hogy közhitvallásaink kötelező ereje csak a ker. hit lényegére, a protestáns elvre terjed ki s nem egyszersmind az egyes hittételekre is. A prot. hitelv „quatenus et quia íl egy és ugyanaz a ker. hitelvvel, megmarad örökön : az egyes tantételek azonban, mint amaz elv korszerű alakjai, időről időre változnak s tényleg változtak is. 8 ) 1. Az egyetemes — oeeumenicus — hitvallások. a) Az apostoli hitvallás — Symbolum apostolicum —. Keletkezett a keresztségi formulából — Máté 28. 19. s jelen elfogadott szövege szerint véglegesen megalakult az V. VI. és VII. században. — A mi bevett szövegünk — textus receptus — a „Psalterium graecumfPapae^Gregorii" iratban fordul eló' legeló'ször. A hagyomány szerint e hitvallás az apostolok műve. Rufinus (390 körül) mondja (1. Expositio in Symb. Apost.): „Omnes ergo in unum positi et Spiritu Sancto repleti breve istud futurae sibi, ut dicimus, praedicationis indicium, conferendo in unum, quod sentiebat unusquisque, componunt, atque hanc credentibus dandum esse regulám statuunt." b) A nicaeai hitvallás — Symbolum Nicaenum —. Keletkezett 325-ben a nicaeai, megújittatott s kiegészíttetett 381-ben a konstantinápolyi zsinaton. Szerzője ismeretlen. c) Az Athanasius-féle hitvallás — Symbolum Athanasianum — vagy kezdő szava után: a Quicunque. Keletkezett az V. században, valószínűleg Galliában. Szerzőjét találgatják, de „Concordiánk" e hitvallást egyenesen: „Symbolum Athanasii contra Arianos scriptum "-nak nevezi. Ez egyetemes hitvallásokat, melyek a Szent-írásból merítve s Isten Igéje biztos alapjára fektetve (ex sacris litteris collecta et in verbo Dei solide fundata) Krisztus s így egyházunk* tiszta tanát (sincera Christi doctrina) röviden öszszefoglalják, mint legfőbb tekintélyű hitvallásokat latin szövegben elfogadtuk, hogy az eredeti őskeresztyénséggel, az 8 ) C. A. Praef. 8. p. C. A. Praef. 2. 3. 4. p. U. o. Epilógus 7. p. F. C. P. I. Epit. De comp. Reg. atque Norm. Fid. 8. p.
