Masznyik Endre: Evangélikus dogmatika. Pozsony 1888. (Theologiai Szakkönyvtár I.)

II. Rész: Az evangélikus egyházi köztan anyagi elvéről, vagyis az üdvigazságról, mint hitigazságról - V. Fejezet: A hitigazság teljességéről, vagyis a végső dolgokról

illeti az úgynevezett egyházi hatalom — potestas ecclesiastica—, melynek részei: a) a rendi hatalom — potestas ordinis —, mi is az Isten Igéjének hirdetésében és a szentségek kiszolgáltatásában áll — ministerium verbi et sacramentorum s. potestas publice docendi et sacramenta ordinarie administrandi —; ß) a kulcsok hatalma — potestas clavium —, mi is a bűnök megbocsátásának vagy megtartásának főként a gyónás alkalmával gyakorolt hivatalában áll — potestas remittendi et retinendi peccata —.*) A lelkész feloldozása — absolutio — ez okon nem csupán jelzőleg és kinyilvánító lag — significative et declarative —, hanem hatólag és valóságosan — effective et realiter — veendő, még pedig oly formán, hogy Isten feloldoz önhatalmilag — avtoyqatoQixiog —, a lelkész szolgálatilag — diay.ovLY.wg (ministerialiter) —. V. FEJEZET. A hitigazság teljességéről, vagyis a végső dolgokról. Eschatologia s. De Novissimis. • 27. §. Áttekintés. A hitigazság elsajátítása folyamatának végczélja: a tökéletes tidvállapot. E czél elérése, vagyis az egyesnek, mint közösségnek a teljes isteni dicsőség körébe való belépése azonban csak bizonyos *) Van a potestas ecclesiasticának még egy harmadik része is, mely azonban dogmatikailag csak később lett megállapítva, t. i.: potestas iurisdictionis s. disciplinae ecclesiasticae, a mi az egyház fegyelmi úton történő igazságszolgáltatásában és büntető eljárásában áll. E büntető hatalom legmagasabb foka az egyházi átok, mely is kétféle: a) excommunicatio minor est, qua peccator publice flagitiosus ab usu S. Coenae arcetur — Matth. 7. 6. —; 8) excommunicatio maior est, qua peccator manifestus et obstinatus non tantum a participatione Sacramentorum arcetur, sed etiam velut membrum putridum ab Ecclesia rescinditur et Satanae traditur, usque dum resipiscat. — Matth. 18. 17. — Haec non fit a Pastore absque consensu Senatus eccl. sive consistorii. — Megjegyzendő azonban, hogy az igaztalanul