Masznyik Endre: Evangélikus dogmatika. Pozsony 1888. (Theologiai Szakkönyvtár I.)

II. Rész: Az evangélikus egyházi köztan anyagi elvéről, vagyis az üdvigazságról, mint hitigazságról - IV. Fejezet: A hitigazság elsajátításáról, vagyis a Szentlélekről és művéről

felajánl, valósággal magukban foglalják s ny ják, de hatásuk eredménye mindig az élvező érz tének minőségétől függ — bonus motus accipientis Ebből foly, hogy a szentségekkel való éléi usus sacramenti — csak az esetben helyes és czí vezető, ha az általok felajánlott s nyújtott Ígéretek való hit járul hozzá — utendum est sacramentis ut fides accedat, quae credat promissionibus, quae sacramenta exhibentur et ostenduntur —. Ez okon ti kozunk azok tana ellen, kik állítják, hogy a szentse gépileg — ex opere operato — , vagyis a külső lekvényben való puszta részvétel által igazítják meg embert s kik tehát a szentségekkel való élésnél a bű bocsánatjában való hitet — fidem, quae credat red peccata — tekinteten kivűl hagyják. Másrészt azon megjegyezzük, hogy a szentségek hatása nem füg kiszolgáltató személy erkölcsi minőségétől, szentségek, Krisztus rendelelete erejénél fog propter ordinationem et mandátum Christi — ható nyak — efficacia — még akkor is, ha azokat go szok — mali — s nem ujjásztilött igaz és kegyes i mélyek szolgáltatják ki, mert azok nem saját szeméi ket, hanem Krisztust képviselik. A mi végre a szentségek számát illeti: tanít hogy sajátkép csak két szentség van, t. i. a keres ség és úrvacsora, mert csak ezek alapszanak Is rendeletén s ezekkel kapcsolatos a kegyelemigéret. A bűnbánat szentsége — sacramentum po< tentiae —, mint külön szentség bátran elmaradhat, n az sajátkép nem egyéb, mint a keresztség VÍ annak gyakorlása — baptismus aut eius exe, tium — .*)

36

) *) Melanchton — az A. C. és Ap. Conf.-ban Art. VII. De numero et sacramentorum — sőt maga Luther is az egyház babyloni fogságáról müvében a róm. kath. egyház hét szentsége közül hármat (baptismus, o Domini et absolutio, quae est sacramentum poenitentiae) tart meg s n