Haubner Máté dunántúli evang. superintendens emléke. Sopron 1881.
4. Haubner Máté superintendensnek Győrött 1848. évi deczeinber hó 3-án kelt, a dunántúli evang. egyházkerület lelkészeihez s tanitóihez intézett pásztorlevele
A dunántúli Evangélikusok Superintendense egyházkerületi, lelkészeinek és iskolatanitóinak TTIDVETI Kedves testvérim és szolgatársaim a Krisztusban I Üdvezitö Urunk monda: az igaz ügynek ellensége a jó vetés közé akkor hinti konkolyát, mikor az emberek alusznak! Barátit figyelmezteté, miszerint a virasztás az ő dolguk, hogy az emberiség jóléte roszakarók ármánykodásának ne essék áldozatul! Nagy mesterünk ezen szavaiban, mint szent evangélioma sáfárlóinak, nekünk is kijeleié kötelességünket. Kötelességünkké tette, hogy akár hitfeleink közt mint Anyaszentegyházunk hiv lelkészei, akár honfitársaink közt mint Honunk jó polgíirai, az igazság szent ügyét az incselkedő ellenség maszlaga ellen éber őrködésünk által oltalmazni segitsük. Akár menynyi legyen az, mit e pályán közülünk egyik is, másik is eddig tett: elhitetnünk magunkkal nem szabad, hogy ezzel feladásunknak már elég van téve. Leghívebb szolgálatunk által is tartozásunk egészének eddig csak kisebb részét róhattuk le. Népünk, részint kedves Hazánkat érzékenyen fenyegetett viharok által fölriasztva, részint erélyes kormányunk egymást érő fölhívásai által ébresztgetve, nem aludt, sőt nemzetünk dühösen megtámadt legfőbb érdekeinek
