Haubner Máté dunántúli evang. superintendens emléke. Sopron 1881.
3. Haubner Máté superintendens életrajza. Külön lenyomat a „Protestáns Egyházi és Iskolai Lap* 1881. évi folyamából. Irta Poszvék Sándor lelkész, a soproni theologiai tanintézet tanára
42 Az i860, máj. 15-iki cs. leirat viszszavonta a pátenst, mit a prot. táborban egy jobb jövő zálogául fogadva, most már nyiltan követelni kezdették azt, mit eddig csak „mély alázattal kértek.“ A dunántúli evang. egyházkerületnek egyik vezérférfia, Radó Lajos úr, i860 máj. 31-re Kőszegre hivta öszsze az egyházmegyék képviselőit. Az első kerül, gyűlés volt az, mely a cs. superintendensi administrator- nak tudta, beleegyezése s jelenléte nélkül tartatott. Első teendője volt ez autonom gyűlésnek, törvényes superintendensét az egyházi elnöki székre viszszahelyezni. Egy küldöttság indult Geresdre s e küldöttség élén jelent meg Haubner az egybegyült kerületi hívek s Kőszeg városa lakóinak lelkesült hozsánnáitól fogadtatva, a gyűlésen elfoglalva az egyházi elnöki széket. S a cs. kormány? Tett ugyan kísérletet e merész tett következményeinek meghiúsítására, de hiában. Anynyira meg volt lepetve, hogy, úgy látszott, nem volt tisztában az iránt, minő állást foglaljon el e váratlan ténynyel szemben ? Tett ugyan intézkedést, hogy e gyűlés jegyzőkönyve lefoglaltassék, de ezen intézkedésével megkésett. Egy „fait accompli“-val állott szemben s ezt, erkölcsi veresége bénító tudatában, hatalmi szóval megsemmisíteni vagy nem tudta, vagy nem akarta, vagy nem merte. így valósult, amit ekkor reményleni is alig lehetett, — az egyházkerület élén ismét törvényes superintendens állott. Ugyanazon évi augusztus hó 22—24-én tartotta az egyházkerület rendes évi közgyűlését Győrben. E gyűlésen nyilvánult a „restutio in integrum“ feletti határtalan öröm. Magyar superintendens tiszteletére alig rendeztetett valahol s valamikor oly fényes ünnepély, mint az, melynek ez alkalommal Haubner volt tárgya. 10 évi távoliét után vonult be azon városba, melyhez múltjának legdicsőbb emlékei kötvék. Ez egyházi ünnepély magasb jelentőséget nyert, hisz Haubner a ha- zaíiság eszméjének személyesített képviselője volt. A bilincseitől szabadult szellemnek szárnycsattogása még akkor az egyházi térre szorítkozott, a politikai téren még a „passiva resitentia“ nyert érvényt. A politikai közvélemény ez egyházi ünnepélyen hív kifejezést nyert. Katho- likus. mágnások vetélkedtek a Haubner iránti tisztelet lerovásában. Győr e néhány napra az országos közvélemény, a közóhaj nyilvánulásá- nak volt szinhelye. Oly fényes fogadtatásban részesült polgártársai részéről Haubner s vele a kerületi gyűlés, anynyira háttérbe szorult a vallási különbség, hogy méltán lehet ez ünnepélyt a hazafiasságban egy családot képező sok ezrek testvérisülési ünnepélyének mondani. Ennek
