Haubner Máté dunántúli evang. superintendens emléke. Sopron 1881.

3. Haubner Máté superintendens életrajza. Külön lenyomat a „Protestáns Egyházi és Iskolai Lap* 1881. évi folyamából. Irta Poszvék Sándor lelkész, a soproni theologiai tanintézet tanára

„Aki jó és jeles tettek által jelöli meg életének nyomdokait, annak emlékoszlopra nem lesz szüksége; akinek pedig nincsen érdeme, annak az nem használ. Legjobb, legtartósabb emlékeztető a valódi érdem.“ E szó hangzott ezelőtt 46 évvel azon férfiú ajkairól, ki a győri evang. egyház kebelében b. e. Ferenc király emlékére rendezett gyászünnepélyen a közhangulatot tolmácsolta. Annak szava, kinek életképét itt néhány halavány vonással ecsetelni szándékom. „Emlékoszlopára neki szüksége nincs. Ha egy kis igénytelen emléket mégis állitok nevének, teszem ezt egyrészt azért, hogy egy szent kötelességet teljesitve önmagam iránt, a hálás kegyelet koszorúját tegyem le sirjára, másfelől azért, hogy az ifjú nemzedék buzdítására néhány lelkesítő adat közlésével igazoljam a szót: „pectus facit theologum.“

Haubner Máté született Veszprém városában 1794-ik évi szeptember 19-én. Mint superintendensi hivatali elődje, Kis János, úgy ő is, a szülői ház szentélyében nyert avatást azon dicső hivatáséi pályára, melyen a választottak sorába küzdötte fel magát. Atyja, Haubner Mátyás, vagyontalan, de tetőtől talpig becsületes szücsmester, egyike volt azon tiszteletre méltó iparosoknak, kik ama régi jó időben, a céhrendszer korában, fáradhatlan munkásságot benső kegyességgel párosítva, anynyi hiv s buzgó fiat neveltek a hazának és egyháznak.

A fáradt kar, a nappali kimerítő munka után, estve az élet könyvéhez, a bibliához nyúlt, merítve e forrásból üdülést a fáradalmak után, erőt a másnapi uj munkához. Anyja, szül. Ulich Klára, egyike