Haubner Máté dunántúli evang. superintendens emléke. Sopron 1881.
1. Gyászbeszéd, melyet Haubner Máté, dunántúli evang. nyugalm. superintendeus hamvai felett, a soproni evang. templomban 1880. évi szeptember hó 14-én tartott Karsay Sándor, a dunántúli egyházkerület superintendense
13 Mig sok bajtársa mellőle kidőlt s azok helyére uj nemzedék lépett, uyugalom után vágyott ő is. Élvezte is ezt egyetlen fiának páratlan gyengédségü s hű gondozása alatt. De nyugalomideje alatt sem szűnt meg fényltetni világosságát s jelezni a letűnt kort mint annak fennjáró siri árnyéka, hogy lelkesitse, buzditsa az ősi honsze- retetre az ifjú nemzedéket. Óh vajha az ily hű bajnokoknak hitök, erényeik és honszerelmök keljenek ki koporsóikból és szálljanak át örökségül, nemzedékről nemzedékre! Gyászoló keresztyén hivek! Felmutattam előttetek, dicsőült halottunk, Haubner Máténak erkölcsi képét, melyhez a világitó jellemvonásokat egytől egyig erényekben úgy, mint szenvedésekben gazdag életéből vettem. Kettő az, mire kérlek, intlek titeket ravatalánál. Hajoljunk mog erkölcsi nagysága előtt tisztelettel és zárjuk be annak emlékezetét kegyeletes érzéssel sziveinkbe ! Kövessük hitét, erényeit és honszerelmét! így leszen dicsőült főpásztorunk emlékezete közöttünk áldott, úgy legyen, Ámen.
