Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

V. A magyar evangélikus egyház történetének leggyászosabb lapjai 1650 — 1676 Petz Gyula

Midőn 1659. jul. 21-kén Pozsonyban megnyilt az országgyűlés, és a protestánsok az 1655. óta nagyon meggyült sérelmeikkel lépnének a király elé, az országgyűléstől várván sérelmeik orvoslását: a király — minthogy épen azon időben a török nagyvezér Erdélyországban győztesen előrehaladván, készülőben volt Nagyváradot mint Erdély kulcsát szintén törők kézre keríteni, — e fenyegető veszélyre utalván, megigérte nekik, hogy a* vallásügy a legközelebbi országgyűlésen *) elő fog vétetni. Az evangélikus rendek ebbe annyival könnyebben beleegyeztek, mivel a nádor és az esztergomi érsek velők reméltették, hogy panaszaik és sérelmeik akkoron majd megelégedésökre fognak orvosoltatni, s egyelőre eléglették, hogy a jezsuitáknak országos állást biztositó tőrvényjavaslat a felség által visszavonatott **). Azonban nem sokára bő okuk lett az evangélikusoknak ama hiú Ígéretekkel való hirtelen megelégedésüket megbánni. Mert évek multak el, míg az az országgyűlés, melytől sérelmeik orvoslását várhatták, végre 1662. máj. l.-jén valahára megnyilt. Azon ideig napról napra szaporodtak a protestánsok sérelmei, minthogy a főrendek s az urak nagyobb száma ekkor már visszaszereztetvén a romai egyháznak, patronatusi jogaikra támaszkodva, jobbágyaikat erőszakosan is belekényszeriték a rom. kath. egyházba, azon vallásosságot színlelő ürügygyei védelmezvén eljárásukat, miszerint: „Atyáik vétkeztek, midőn a rom. kath. egyházakból protestáns templomokat csináltak. Ők az alapítók kegyeletes szándékát hajtják végre, midőn ezen templomokat visszaadják a rom. kath. isteni tiszteletnek" ***). Voltaképen pedig, érezvén, hogy az udvarnál is minden a jezsuiták befolyása alatt áll, jobbágyaik ezen erőszakos visszatérítése által ugyanannyi érdemeket szereztek maguknak az országos legfőbb hivatalok elnyerésére. A klérus tagjai pedig már benső hivatásuknál fogva, az egyház által reájok parancsolt kötelességüknek is tartották, jobbágyaikat megtéríteni. Hogy tehát ezen oly nehezen várt országgyűlésen valahára czélt érjenek a protestánsok, a vármegyék követeiknek a legszigorúbb utasí•*) Szalay László V, 63.. **) Szalay László V, 64.. ***) Szalay László: Magyarország története V. k. 65. lap, hol azon nagyúri családok is nóvszerint megnevezvék, melyek akkor már a rom. kath. egyháznak visszaszereztettek.