Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

IV. Lorántfy Zsuzsanna. Schnell Károly

nyújtván át a hadi paizsot, mondának: „ezzel vagy azon"! és ha volt a tizenötödik századnak d'Arc Johannája, *) a ki vakmerősége és ritka bátorsága által egész katonai sereget lelkesíteni és hónát az angol el­lenséges kézből megszabadítani tudá: így a magyarok történelmének nem kevésbé vannak Zrinyi Ilonái. De nem csak ritka jellemű, nemes önmegtagadású hölgyekkel, a kik hónukért teljes lemondással élni és halni tudtak, találkozunk mult századaink történelmének mezején; ha­nem hölgyekkel, kik ritka, mély szellemmel, keresztyén lelkülettel, ke­gyelettel és isteni félelemmel, oly szivvel valának felékesítve, a mely nem az anyagi- és mulandóért, hanem az örökké tartóért, nem magok­nak, hanem az emberek javáért, nem a legközelebbi környezetnek, nem a szűk családi körnek, nemzetségöknek, hanem a legkésőbb unokák­nak, a jövő századoknak munkáltak és éltek; és ezen ritka, nemes höl­gyek közé méltán sorozzuk a lelkes Lorántfy Zsuzsannát, Eákóczy György nejét és özvegyét A nagy művel, a sárospataki főiskola felépítésének folytatásával, melyet megboldogult férje emelni igyekezett vala, emléket állított ma­gának, melyet semmi időnek foga meg nem emészt; az Ő érdemei min­den nemes szívben kitörülhetlen vonásokkal késő századok számára mélyen bevésve maradandnak, és az ő tettein az unokák és késő nem­zedékek szellemi, jobb és istenes tettekre buzdulandnak. — Mintegy csendes csermely, mely távolhegyek közt eredve, majd völgyek és ré­tek közt csendesen csörgedez, vizével nem csak a fáradt, szomjazó utast felüdíti és enyhíti, hanem messzeutján a mezőket itatja, áldást és termékenységet idéz elo: úgy a nemes, emberien gondolkodó és érző, magasztosb tárgyakért buzgó szív; ez az igazi eszköz a láthatatlan isten kezében, mely országaért munkál, az ő czéljait e földön előmozditja, és nem e rövid életaraszért, mely itt alant adatott számára, hanem örök­valóságért ver. Hanem lássuk közelebbről, mit tett Lorántfy Zsuzsanna a sárospa­taki iskola javára, mi által a késő nemzedék forró háláját és a halhatat­lanság égi pálmáját kiérdemlette magának. Minekutána királyi férje a munkásság teréről lelépett volna, ezen legszebb kifejlődésébe n levő intézet, a sárospataki iskola, valóban ár­*) Született 1410 Domremy lotharingiai faluban, Mozel folyónál; Or­leansi leánynak is neveztetett.

Next

/
Thumbnails
Contents