Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

IV. Lorántfy Zsuzsanna. Schnell Károly

hálaköszönetet is, melyet az emberi szív kimutathat. De ha igazságo­sak akarunk lenni és minden részrehajlatlanság- és pártszellemtől me­nekedni, ei kell ismernünk, hogy találkoztak nők is, kik nemükön ma­gasan felülemelkedvén, örök emlékű műveket idéztek elő', melyeket csak a következő századok tudtak méltólag megérteni és méltányolni. Ne vesse senki ellenem azt, hogy hasonló személyek, a kik égi tü­neményekként a láthatáron előtűntek, az asszonyiságot megtagadván, az ő munkálkodásuk szerény határát is átlépvén, a természettől nekik ki nem jelölt állást foglaltak el. Jóllehet ezt bizonyos esetekben meg­engedhetjük, és habár áltáljában tagadni nem lehet: mindazáltal ama dicső nők ideáljának, melyet ma kegyes olvasóinknak nyújtani akarunk, megaláztatásul vagy rövidségül legkevésbé sem szolgáland, sőt sze­münkben annál inkább emelendi és dicsőségét fokozandja. — De hogy rövid előadásunkba összefüggést hozzunk, még előlegesen valamit a tizenhetedik század történetéből eló'bocsátanunk szükséges. Rákóczy az 1-ső vagy nagy Rákóczy György vala, a ki a jelenlegi sárospataki ref. collegium számára oly sokat tett, nemcsak királyi mó­don adományozta, hanem a közmondást megszégyeníté : „inter arma silent musae;*) mert midőn egy kézzel a hazát védte, vallásfelekezetét a vallási önkény és nyomatás ellen oltalmazta, más kézzel a tudomá­nyok ápolásáról és felvirágoztatásáról is gondoskodott, midőn a sáros­pataki iskolához, melyet őaz övének ismert, tudós férfiakat hitt meg. A kegyes fejedelem a szent iratokat palládiumként tartotta, és valamint nagy Sándor Homerját, így ez a szent irást vagyis bibliát mindig ma­gával hordta; azt mondják felőle, hogy a szent Írásokat huszonhétszer olvasta végig. Hogy a keresztyén életet és cselekedetet az ő hitsorso­sai közt emelje, gondoskodott, hogy ezen szent könyv mint forrása vallásunknak, melyet ő is vallott, terjedjen, azért szorgos kormányzási gondjai közt 1638.-dik évben Erdély és Magyarország protestáns theo­logusaitaz ó és új szövetség szent iratainak az eredeti nyelvből le­fordítására szólítá fel. Hogy ezen felszólítása, mely valamint a nem­zeti nyelv kiképzésére, úgy szintén a keresztyén élet és cselekvés meg­szilárdítására oly nagy horderejű lesz vala, eredménytelen maradt, csak sajnálnunk lehet. Ha hónáért, a tudomány- és hitszabadságért semmi *) Fegyverzörej latt elnémulnak A múzsák,

Next

/
Thumbnails
Contents