Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

IV. Lorántfy Zsuzsanna. Schnell Károly

hálaköszönetet is, melyet az emberi szív kimutathat. De ha igazságosak akarunk lenni és minden részrehajlatlanság- és pártszellemtől menekedni, ei kell ismernünk, hogy találkoztak nők is, kik nemükön magasan felülemelkedvén, örök emlékű műveket idéztek elő', melyeket csak a következő századok tudtak méltólag megérteni és méltányolni. Ne vesse senki ellenem azt, hogy hasonló személyek, a kik égi tüneményekként a láthatáron előtűntek, az asszonyiságot megtagadván, az ő munkálkodásuk szerény határát is átlépvén, a természettől nekik ki nem jelölt állást foglaltak el. Jóllehet ezt bizonyos esetekben megengedhetjük, és habár áltáljában tagadni nem lehet: mindazáltal ama dicső nők ideáljának, melyet ma kegyes olvasóinknak nyújtani akarunk, megaláztatásul vagy rövidségül legkevésbé sem szolgáland, sőt szemünkben annál inkább emelendi és dicsőségét fokozandja. — De hogy rövid előadásunkba összefüggést hozzunk, még előlegesen valamit a tizenhetedik század történetéből eló'bocsátanunk szükséges. Rákóczy az 1-ső vagy nagy Rákóczy György vala, a ki a jelenlegi sárospataki ref. collegium számára oly sokat tett, nemcsak királyi módon adományozta, hanem a közmondást megszégyeníté : „inter arma silent musae;*) mert midőn egy kézzel a hazát védte, vallásfelekezetét a vallási önkény és nyomatás ellen oltalmazta, más kézzel a tudományok ápolásáról és felvirágoztatásáról is gondoskodott, midőn a sárospataki iskolához, melyet őaz övének ismert, tudós férfiakat hitt meg. A kegyes fejedelem a szent iratokat palládiumként tartotta, és valamint nagy Sándor Homerját, így ez a szent irást vagyis bibliát mindig magával hordta; azt mondják felőle, hogy a szent Írásokat huszonhétszer olvasta végig. Hogy a keresztyén életet és cselekedetet az ő hitsorsosai közt emelje, gondoskodott, hogy ezen szent könyv mint forrása vallásunknak, melyet ő is vallott, terjedjen, azért szorgos kormányzási gondjai közt 1638.-dik évben Erdély és Magyarország protestáns theologusaitaz ó és új szövetség szent iratainak az eredeti nyelvből lefordítására szólítá fel. Hogy ezen felszólítása, mely valamint a nemzeti nyelv kiképzésére, úgy szintén a keresztyén élet és cselekvés megszilárdítására oly nagy horderejű lesz vala, eredménytelen maradt, csak sajnálnunk lehet. Ha hónáért, a tudomány- és hitszabadságért semmi *) Fegyverzörej latt elnémulnak A múzsák,