Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

III. Bethlen Gábor kora. Roth Márton

alá; e mellett a jezsuitáktól a német és magyarhoni protestánsok ellen szított hadjárat is megindult, — míg mindezek ellen Bethlen, ezen magyar Themistokles, nagyobb csapatok élén csak akkor szállhatott síkra, ha a nem kis áldozatokkal megnyert nagyvezér parancsára a budai basa seregeihez csatlakozott. De ebben sem volt köszönet, mert ezen segédcsapatok szabad hadvezéri; rendelkezése alá soha sem adattak — s a török janicsárok vezénylő basájuk rendelkezése alatt állva, folytonos rablások s katona-lázadások által Bethlennek inkább hátrányára mintsem előnyére voltak. Sokkal kedvezőbb körülmény volt Bethlenre nézve, hogy a bécsi udvar előre nem látható következmények miatt, félt a portával kikötni. S hogy a portát részére megnyerhesse s vele a békét megköthesse, Khlesl s elvtárs-utódai által minden lehető lekenyerezési módot megkísértetett. Tekintélyes pénzösszegek s értékes ajándékok nem egy kiválóbb basának verték e czélra markait. S ha a szemes erdélyi fejedelem konstantinápolyi ügyes megbízottai által a nagyvezérnek hozzáférhető üterére szintén tapinthatott s annak és az illetőknek „auri sacra fames"-ét (arany szomját) ő is el-eloltogatta, — volt ekkor Bethlennek elleneitől mit hallgatnia! Őt megbecstelenítendők, kigyót békát hánytak szemeire, mert hason-fegyvérrel élni ő is merészkedett. Avagy helyesebben cselekedett volna-e. Bethlen, ha hazafiúi szent szándékát hajótörés veszélyének kitéve,—ez által az ellennek korszerű haladást gátló kezét megoldotta volna, csupán azért,mert a török kincsvágyó ministerek szomját eloltatlan hagyja ? Sajnos volt Bethlennek mindenesetre azt tapasztalnia, hogy a legnemesebb ügy is nem belső értéke- s becséért talál hü követőkre s pártolókra — s hogy az ember nem annyira igazi jellem- s tisztelettel hajol meg valamely igaz ügynek szentélye előtt; de inkább holmi gyengéi iránti hízelgésből, s magán árnyékérdekből ajánlja fel a legszentebb ügynek egyaránt mint a legocsmányabbnak szolgálatait. Bethlen csekély haderején, s a török csapatokba épen nem fektethető bizalmon felül — a második nagy akadály volt, mely Bethlen terveinek útjába gördült, a magyar urak előjoga s szabadalmai. A magyar urak legtöbbjei még azzal be nem érték, hogy az országos adót kizárólag csak a köznép fizette, s úrbéri kötelezettségeit a mágnások, püspökök, és nemesek birtokfóldjein véres verejtékkel végezte; — még ezenfelül az úrbéresre urasága részéről a hitvallás is ráerőszakol-