Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

III. Bethlen Gábor kora. Roth Márton

— Amint Bethlen hónát ily megifjúlt erőben, s átszellemült honfiait maga köré összpontosítva lenni látta, csak ekkor fogott mint másokat is boldogítni szerető magyar protestáns külmissiójához. Természetes, hogy ezen üdvhozó munkájában a bécsi kormánytól szőtt sok hálót kellett eltépnie s számtalan cselt óvatosan kikerülnie. Véres kebellel s szorult szívfájdalommal töprenkedett huzamosb ideig ezen nagy honfi kedves hazájának szívtelen eldaraboltatásán. Az országnak egy része barbár török basák nyomása alatt nyögött, kik ragadozó állati szomjjal rohantak a leigázott népek vagyona- s birtokára — az általok bitorolt megyékben közelszegényedést s nyomorúságot hagyva maguk után.Hiába emeltetett ellenök panasz. A konstantinápolyi nagyvezérnél a panaszló magyarok sziklakemény szívre s süket fülekre akadtak. Törököknél egyik kéz a másikat mosta, varjú varjúnak a szemét ki nem szúrta. — A kincsvágy és zsarnokság a nagyvezértől lefelé az összes basák szivét villanyként egyaránt áltáljára, — s mi több, a nagyvezér a magyarok ellen elkövetett méltatlanságait a szultán előtt szolgai alázatossággal takargatva, s a Koránban előirt állami bölcseség takarójával födve; a magyarokat annál határtalanabb szívtelenséggel nyoma, s előttök jobb létre még a remény szikráját is eloltá. Az ország más felében meg féktelen önkénynyel garázdálkodtak a nyers császári tábornokok, kik képmásai voltak a török uralom kezelőinek, s a törvényességnek egy csöppel sem emberségesebb tisz- * telői. Egy részt a törökök rabszolgakereskedés által hontalanították a magyarokat; — másrészt a bécsi udvar eme satellesei tömlöczözték a magyar nép kiválóbbjait, a legkitűnőbb honfiakat számkivetve földönfutókká tették, s az elviselhetlen katona-beszállásozások által egész megyék népségét koldusbotra juttatták. — A császári tábornokok közt fehér hollóként csak imitt amotttünt fel egy emberséges érzületű egyéniség — nagyobb részök ocsmány kéjvadász, megbélyegzett bűnös, szóval megvetendő gonosz volt. Ezen császári tábornokok sziklakemény szívét a népek jajai meg nem lágyíthaták; ők a legkonokabb felső meghagyásokat vak engedelmességgel végrehajtva, egymást társas beszédközben a magyarok jajveszékléseivel, tréfát űzve a magyarok legszentebb szenvedéseiből, mulattatták; s ki minél égrekiáltóbb kegyetlenséget tudna a magyarokon elkövetni, abban vetélkedtek. S képzeljük e tábornokokhoz a leggyülevészebb rakonczátlan katonákat s