Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

III. Bethlen Gábor kora. Roth Márton

életbe léptethetőknek lenni vélték. A ministeriumról még csak föltenni sem lehetett, hogy ő a népek javáért egyeseknek annyira kedvező múltjával szakítson, s hogy o a hagyományilag öröklött önkény-kor-' mányrendszert az általa beiskolázott utódjaira sértetlen örökség gyanánt ismét ne hagyományozza. Az alkotmány, mint a népek szivéből fakadt szabad kormányrendszer, szálka volt szemükben, s azt mint, szerintök, isten kegyelméből vett, de általuk véres marokkal kezelt kormányhatalommal össze nem egyeztethetőt, gyűlölték; a protestantismust meg, mint a lélekisméretszabadságra alapított hitvallást s mintáz alkotmánynak hű gyermekét s erős támaszát, megvetették s tűzzel vassal üldözték. A milyen volt környezete, olyan volt maga Ferdinand császár is. Ő, amint már feljebb is megemlitők, ingolstadti jezsuiták növendéke volt. A nemzeti szabadság boldogítva termékeny fáját még csak árnyékáról sem ismerte; s hogy a népjogokat egyiptomi sötétséggel eltakaró hályog lelki szemeiről valahogy le ne hulljon, s hogy Ferdinand mint császár főherczegi neveltetésének méltó gyümölcseit meghozza, a felett Lamormain (Lämmermann) páter jezsuita éber szemmel Őrködött. Ezen dämoni lélek Ferdinand lelkét és szivét polyp karjaival fogva tartá, s minduntalan füleibe súgva, őt azon mámoros álomban ringatá, hogy az eretnekek kiirtása a fejedelmi kötelmek s erények legfőbbje s legdicsőbbje, s hogy ő (t. i. Ferdinand) e czélra istennek fölkent választottja. Az ily megmételyezett politikai légkörben megfogamzott jezsuita szándék csakhamar mély gyökeret vert valósággá alakúit s következetes nyomása alatt annak, mi a jezsuiták romboló útjába gátként állni merészkedett, romba kellett dőlni, ha mindjárt e romok alatt népek millióinak boldogsága s a haza felvirágzása elpusztítatott légyen is. Vér s holttetemek jelezek a jezsuiták nyomdokit, s a czélt a szabadság s emberi jogok gyásztemetője. Ily ferde nézetek s a jezsuitáknak divido et impera (oszsz- és uralkodjál) SZÍVÓS jelszavukhoz makacs ragaszkodásuk miatt, Bethlen terve, nagyon természetes, a népek szabadsága s Magyarhon egysége javára meg nem érlelődhetett; sőt a kormány minden működését oda fordítá, hogy a portát Bethlen ellen bőszült eszköz gyanánt fölhasználhassa. Ily szándékkal közié Eszterházy Miklós konstantinápolyi követség utján a dívánnal Bethlen leveleit, melyek a díván ellen némi