Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

III. Bethlen Gábor kora. Roth Márton

sátrának köteleit, őt hazatérésre unszolák s kényszeríték. A katonai fegyelmetlenség e mételyes példája, sajnos, átragadt az erdélyiek- és hajdúkra is. Bethlennek tehát nem maradt egyéb hátra, mint hogy az ajánlott fegyverszünetet elfogadja, s seregeit téli szállásokra sikertelenül visszavezesse. De Bethlen egyúttal látván saját hiveinek is napról napra mindinkább elpárolgott lelkesedését, s Mansfeld seregének romjain kívül más szövetségre most nem számíthatván, melyre támaszkodva az ellenreformatió nyomását visszatartóztathatta volna,a szándékolt támadástól ez időre elállt, csak vakmerőségnek vélvén ily körülmények közt a balul kezdett hadjáratnak tovafolytatását. Bethlen Gábor midőn ezen szent ihlettel felkarolt szabadsági eszmét, részint közbejött szerencsétlen események, de nagyobb részt a nemzet kiskorú habozása miatt, a reactio véres markú hatalmába visszaesni látta; fájdalmas elkeseredéssel, környezete előtt, nem egyszer nyilatkozott így: „ha isten ezúttal ügyét jő sikerrel megáldaná, ily nemzettel más rendes ügyet soha „több é meg nem kezdene." Bethlen igy eszközökben megfogyva s erőben s hatalmában megszorítva, minden gondját s törekvését oda fordítá, hogy a kormánynyal tisztességes békét köthessen. S e czélból még Thurzó Szaniszlóval is kibékült, kit nemrég személyes sértés miatt párviadalra kihítt volt. De czélt nem ért, mert a harczpárt s Eszterházy, Bethlennek személyes s elvellene, Ferdinándot arra sarkalták, hogy ez a most kínálkozó alkalmat, melyben Magyarhont Csehország módjára eltemetheti, eine mulaszsza. Ferdinándnak ezen ajánlat nagyon is hízelgett, ki Bethlent mint képzelt ellenpártját földig megalázva, benne a magyar Protestantismus főoszlopát megtörve s az ellenreformatió legerősebb gátját megsemmisítve mentőlelobb szerette volna látni. Karaffa tábornok már seregeket is gyűjtött, hogy Magyarhonba törve, a magyar szabadságot a jezsuitáknak, az emberi jogok eme sírásóinak, holt tetemként lábaihoz letegye. A jezsuiták a várt konczot már biztosnak vélve, ujjongtak s prédára kész markaikat megelégedve dörzsölék. De mephisto-mosolyuk csakhamar komor redőkben megoszlott, amint Bécsbe megérkezett azon hír, hogy az angol parlament az elűzött Fridriknek, 1-so Jakab angol király vejének, 30,000. segédfegyverest megszavazott, s a Szultán meg budai basájának megparancsolá, hogy 50,000. főnyi csapattal Bethlen seregeihez csatlakozzék.