Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.
III. Bethlen Gábor kora. Roth Márton
hatlan hazafiságán hajótörést szenvede, Thurzót, kit legyőzni nem birt, kijátszani akarta. Khlesl, hogy Turzóval fölényét megéreztesse, a török követeket arra birta, hogy a magyar ügy Bécsben, tehát a nádor mellőzésével, intéztetnék el. Ezen török követeknek még azon feladatuk is lett volna, hogy azon laza viszonyt, mely Khlesl esztelen politikája miatt a magas porta meg Bécs közt fennállt, barátságosabb kapocscsá olvasztani törekedjenek. Szokás szerint Khlesl ezen uj terve támogatásához is 450,000. tallért szükségelt. De mit törődött ezzel Khlesl. Az állam pénztárának izzadni kellett, hogy Khlesl e népverítékkel bosszúszomját enyhíthesse. Legérdekesebb pont a törökkel való egyezkedésben a hajdúk ügye. Ezen derék honfiak, Bocskay óta, 15—20. ezerével is sorakoztak Erdély fejedelmeinek zászlai alá, kivált ha ezek vallás-és nemzetszabadság jelszavát tűzték lobogóikra. Ezeket akarta Khlesl megtörni, s e czélra a törököket felhasználni, vagyis ravasz róka módjára, ezekkel akarta a gesztenyét a forró parázsból kivétetni. S e szándékában mily finom csellel élt! Khlesl,hogy a törökök haragját a hajdúk mint határŐrök ellen lángra lobbantsa, ezeket titkon unszolá, hogy több rabló csapatokban török területre törjenek, ott raboljanak s orozzanak; a török bécsi követeket meg kéz alatt előkészíté, hogy ezek e kihágások miatt a hajdúknak megbüntetését, avagy a hajdúknak mint határőröknek más német és cseh csapatokkal felváltását sürgessék. De ez a bécsi békekötéssel össze nem fért. — Mátyás királynak nem maradt egyéb teendője, mint vagy önkényhatalommal kellett a csomót megoldani, vagy mint alkotmányos királynak e különben előtte kedves tervet félre vetni. E válasz után Mátyás tanácsot kért Albert főherczeg-, belga helytartótól. A válasz, mely néhány hétre innen vissza érkezett, következő: „Azon követelmény, hogy a határőri állo„mások német csapatokkal betöltessenek, a magyarok „meg földművelő tűzhelyükhöz menesztessenek, következményeiben nagy horderejű. Ha tekintetbe vesszük, „hogy Magyarország uralkodó házunknak öröksége, s e ,jogunkkal egybevetjük azon káros fondorkodásokat, melyeket a magyarok ellenünk kovácsolnak, csak hogy a „szabad választást mind kül mind benn kivívhassák, nem „megvetendő alkalom volna, támogattatva a törökök „óhajától, a magyar határőri csapatoknak német zsoldo-